SZMAN – bonyodalmas koszorúzás

Idén ismét megrendezésre kerül a Szenczi Molnár Albert napok Felvidéken. A rendezvénysorozat nyitánya az október 9.-ei  szenci koszorúzás volt, amelyen a HVIM tagjai is részt vettek, hogy koszorújukat elhelyezve emlékezzenek meg Szenc jeles szülöttéről.

A magyar nyelvtudós, filozófus és zsoltárköltő tiszteletére rendezett kulturális napokat idén negyvenedszer rendezik meg a szebb napokat is megélt Szencen. A XX. század gyalázatos történéseinek következtében mára vészesen megfogyatkozott a magyarok aránya a Pozsony megyei városban. Az egykor közel színmagyar településen a kitelepítések és az asszimiláció hatására napjainkban a lakosok alig 22% vallja magát magyarnak. Ezért lenne fontos, hogy az utolsó utáni pillanatokban járva ébresszük a magyar nemzettudatot, hitet és erőt nyújtsunk nemzettestvéreinknek, mert a jelenlegi állapotokat fenntartva Szenc rövidesen végleg elveszik. Erre (volna) jó lehetőség a leghíresebb szenci származású embernek, Szenczi Molnár Albert munkásságának tiszteletére rendezett kulturális rendezvénysorozat is. Ez csak egy apró lépés lenne, hogy a helyiek büszkék legyenek magyarságukra, de a helyi „magyar vezetők” minden nemzeti színezetet igyekeznek mellőzni, hogy továbbra is a szlovákoknak megfelelve, kényelmes pozíciójukban maradjanak.

Az idei koszorúzáson viszont a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szenci és somorjai tagjai is részt vettek, hogy megemlékezzenek Szenc hírességéről, és megmutassák, elegük van a polkorrekt, álnemzeti, a felvidéki magyarokat biztos pusztulásba taszító ténykedésekből.

A vármegyések a hivatalos koszorúzás keretében szerették volna leróni tiszteletüket, ezért a rendezvény előtt már két héttel megkeresték a szervezőket, akik viszont válaszra sem méltatták őket. A szervezők néma elutasítása ellenére a mozgalom tagjai természetesen nem mondtak le szándékukról és október 9-én elmentek a koszorúzásra. A fogadtatásuk jól példázza a helyi állapotokat. A HVIM tagjainak pólóját, a magyar címeres lobogót és a mozgalom zászlaját meglátva a rendezvény főszervezője, a Csemadok Szenci Területi Választmányának titkára, Fekete Márta azonnal kijelentette, hogy a mozgalom tagjai nem kívánatosak ott, zászlók nem lehetnek a rendezvényen, és csak akkor koszorúzhat a HVIM, mikor ők befejezték és elmentek a térről. A kérdésre, hogy miért nem koszorúzhatnak, tömör volt a válasz: „Azért, mert nem!”. Valódi indoklást nem adott. Helyette fölényesen közösen Korpás Árpáddal, a rendezvény műsorvezetőjével azt kezdték firtatni, hogy be van-e jegyezve a szervezet, ahhoz kötve a koszorúzás engedélyezését. Szintén önmagát minősítette egy másik ellenző ízetlen megjegyzése is, miszerint a vármegyések mennyi pénzt adtak a szoborra, hogy ennyire koszorúzni akarnak.

Korpás Árpád egyébként az Új Szó Online felelős szerkesztője, amely a magyar nyelvű napilap elektronikus változata. Így a szélsőségesen liberális szemléletű, csupán nyelvében magyar Új Szó, a Csemadokkal együtt ismét bizonyította, nyugodt jólétük többet jelent számukra a magyar nemzet sorsánál.

A szervezők tiltása ellenére sem hátráltak meg a felvidéki vármegyések, akik zászlóikkal együtt részt vettek a rendezvényen. Mindez a hatalmukat féltő álnemzeti szervezőkön kívül senkit sem zavart, sőt többen érdeklődve mentek oda a megjelent fiatalokhoz. A köszöntőt követően, ami „természetesen” kétnyelvű volt, Culka Ottó szavalta el Tompa Mihály: A madár, fiaihoz című versét. Ünnepi beszédet Szabó András, a pozsonyi református megye esperes tartott, majd Szabó Zsuzsanna énekelt részletet Szenczi Molnár Albert I. zsoltárából. Végül a koszorúzás következett, ami keretében 25 szervezett koszorúzhatott, de a HVIM nem. Korpás Árpád a rendezvény műsorvezetője azért, hogy a vármegyések semmiképp ne koszorúzzanak a hivatalos program alatt, a szokásoktól eltérően nem szólította fel a többi megjelentet, hogy helyezzék el koszorúikat, virágaikat a szobornál, hanem az utolsó hivatalos koszorúzót követően azonnal elköszönt a jelenlévőktől és befejezettnek nyilvánította a rendezvényt. A vármegyések ezzel mit sem törődve méltó módon megkoszorúzták Szenczi Molnár Albert szobrát, s hogy minden jelenlévő megtudja, hogy kik és miért kénytelenek így megemlékezni, a somorjai tagszervezet elnöke hangosan tudatta a megjelentekkel: „A rendezői tiltás ellenére koszorúz a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom!”.

A HVIM felvidéki tagjai a mozgalom eszmeiségéhez híven nem hátráltak meg és tovább mennek a rögös úton. Nehéz idők leple alatt, mint halvány reménysugár dolgoznak Felvidék ébredéséért.

(Szent Korona Rádió nyomán)