Szőke István Atilla második előadása Somorján

Aranyban, Wassban…

Minden hónap utolsó péntekének estéje már megszokottan egy nemzeti előadás időpontja a felvidéki Somorján. A rendező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Magyar Polgári Kör szeptemberben Szőke István Attilát, nemzeti versírót csábította a csallóközi kisvárosba.

Az előadó már másodízben tett eleget a felvidékiek meghívásának. Szeptember 28-án, közel egy év után tartott újabb nagy sikerű előadás néma tisztelgéssel kezdődött nagy költőnk, Tompa Mihály előtt, kinek aznap volt a születésének évfordulója. Ezután vette kezdetét az Aranyban, Wassban, aranyban, vasban címre keresztelt előadás, mely betekintést adott a teljesség igénye nélkül nagy, nemzeti költőink munkásságába, különös figyelemmel azok műveinek aktualitására.

Természetesen a mély, léleképítő gondolatok mellől most sem hiányozhatott a játék Szőke István Attila előadásából. A hallgatóságnak az előadó költőinkről szóló szonettjei alapján kellett kitalálnia, hogy vajon kiről is van szó. A játékos ráhangolódás után pedig a magyar nyelv ősiségéről, gazdagságáról volt szó, aminek egyszerű, kézzelfogható bizonyítékai népdalaink, népmeséink páratlan nagy tárháza is.

Majd az előadás törzseként következett egy verses időutazás. Kilenc kiválasztott költő került terítékre, négy klasszikus, kettő 20. századi és három, napjainkban is elhallgatott szerző. Akik esetében lényegtelen, hogy mikor éltek és alkottak, vagy hogy milyen volt életük. Ahogy az előadó is elmondta, egy költőről igazán csak a munkássága ad hiteles képet. Ezen lelki világot mutatja be Szőke István Attilának a költőkről írt akrosztikonjai is (akrosztikon – olyan vers, melyben a versszakok vagy sorok kezdőbetűi összeolvasva egy értelmes szöveget adnak meg), melyek sorainak kezdő betűit egybe olvasva, azok neveit adja meg.

Az érdeklődők emellett a példaként hozott irodalmi nagyjainkról egy-egy érdekes történetet is hallhattak, hiszen ők gyakran életükkel is példát mutattak. Gondoljunk csak a nemzetért hősi halált halt Balassira vagy Petőfire, akik ha kellett toll helyett karddal is harcoltak. Mások pedig a legvészterhesebb időkben mutattak utat a szavak erejével, úgymint Sajó, Reményik vagy Wass.

Irodalmunk ezen képviselői igaz szellemi táplálékot nyújtanak mindennapjaink harcaihoz, melynek célja a magyar megmaradás. Ennek példájaként álljon itt zárásként egy részlet Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben című költeményéből:
…
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

A soron következő októberi előadás témája az 56-os forradalom lesz, amelynek meghívott előadója, egy ma is élő, a forradalmat végig harcoló magyar hős.

(HVIM Somorja)