D. Fekete Balázs előadása Somorján

D. Fekete Balázs, történész, a Szent Magyarországért Mozgalom vezetője tartott előadást a felvidéki Somorján. A harcos Egyház eszménye című előadást a helyi HVIM szervezte.

Az előadás kezdetén az előadó röviden bemutatta mozgalmát, amely 2010-ben alakult, lelkes, katolikus, konzervatív férfiakból. Céljukat magába foglalja hármas jelszavuk: rendet, restaurációt és rekatolizációt. Mindezt teszik a hitvédelemért, a katolikus egyház tanításának tükrében. A Szent Magyarországért Mozgalomnak emellett fontos feladata a tridenti rítus védelme.

Az előadás célja volt bemutatni, hogy a keresztény mentalitás miként összeegyeztethető a háború eszményével. Lényeges, hogy minden kornak meg van a maga szelleme, amit ha figyelmen kívül hagyunk, akkor nem értelmezhetünk helyesen egy adott történelmi időszakot. Fontos belátni azt is, hogy a kereszténység eredeti béke üzenete nem a felfokozott pacifizmus, sokkal több annál. Ehhez fontos megérteni, hogy valójában mi a szeretet. A szeretet maga a Szentháromság: az Atya öröktől fogva szereti a Fiút a Szentlélekben. Ennek a szeretetnek való megfelelés a kereszténység eredeti békeüzenete.

Az előadás központjában a keresztes hadjáratok álltak. Ezek elindulásának oka, hogy a 11. században a Szentföld muszlim kézre került, így a szent helyek elérhetetlenné váltak, ami a középkor kereszténye számára nagy gondot jelentett. Hiszen a kor emberének különösen fontosak voltak a zarándoklatok, amit gyakran penitenciaként is kapták a hívek. Emellett VII. Gergely kinyilvánított, hogy a bűnbocsánat már megígért a Szentföldre, vagy akár Ibériába induló harcosoknak, s az elesett zarándok (csak a 15-16. századtól használják a keresztes megnevezést) vértanú. A motivációt, mint vallásos meggyőződést az egyszerű logika is alátámasztja. Nem indultak volna meg keresztények tömegei II. Orbán pápa felhívására egy ismeretlen, ellenséges területre, ahol könnyen meghalhatnak csupán nyereségvágyból.

Röviden bemutatásra került a keresztes hadjáratok története is, majd az előadás külön kitért az egyházi lovagrendekre is. Ezen harcos szerzetesrendek egyesítették a spirituális és fizikai hadviselést. Ők az ideális lovagok, akik nem pusztán dicsőségért, hanem elsősorban Krisztusért harcolnak. Ezért hármas fogadalmat tesznek, engedelmességit, tisztaságit és szegénységit. Isten dicsőségéért fegyverrel is lehet küzdeni, de szigorú korlátok között. Erőszakkal téríteni nem lehet, a harc mindig a szent helyek és a keresztények védelmében történhet, s csak ekkor jogos.

Konklúzióként levonhatjuk, hogy a keresztes lovagok lelkiségének öröksége a mai ember számára az, hogy Jézus Krisztusért, az igazságáért, s hitünk védelméért minden lehetségest meg kell tennünk, akár fegyverrel is.

(HVIM Somorja)