Csepin Péter előadása Somorján

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom somorjai tagszervezete és a Magyar Polgári Kör november 29-én tartotta meg a 2013-as esztendő utolsó nemzeti előadását a somorjai kultúrházban.

Ennek alkalmából ismét egy nem mindennapi életúttal rendelkező modern-kori nagy utazót láttak vendégül a vármegyések. A somorjai nemzeti estek látogatói már többször is találkozhattak nagy utakat megjárt hazafiakkal. Gondolhatunk itt Hodossy Péterre, aki testvérével együtt gyalog zarándokolt el Dunaszerdahelyről Csíksomlyóba. Úgy szintén beszámolt már a csallóközi kisvárosban élményeiről Okos Márton, aki 1988-ban gyalog ment Párizsba, hogy felhívja a figyelmet az erdélyi magyarok elnyomására. A novemberi előadás vendége, Csepin Péter, író, a Bakonyi Poroszkálók Hagyományőrző- és Sport Egyesület elnöke volt, aki többek között megjárta Rodostót, Kazahsztánt és Spanyolországot, s mindezt lóháton. A „Portyák a nagyvilágban”címre keresztelt előadás ezen izgalmas utazások kalandjaiba adott betekintést.

A somorjai előadás központjában Csepin jelenlegi utolsó, egyben hetedik potyája volt, amely során megkerülték a Balti-tengert. Az úton végig társa volt Bakó Sándor, akivel együtt a várpalotai vártól indultak észak felé. A menet a Felvidéken és Csehországon át Lengyelországba vezetett. Onnan Németország után a Skandináv államok (Dánia, Svédország és Finnország) következtek, hogy aztán délnek fordulva a Balti államokon keresztül jussanak el ismét Lengyelországba, majd haza.

A humorral gazdagon fűszerezett előadás betekintést adott a több hónapos vándorlás, a megtett több mint 7800 km élményeibe. A két utazó számtalan pozitív illetve negatív tapasztalattal gazdagodott, megismerkedhettek az északiak eltérő vendégszeretetével, illetve saját bőrükön is tapasztalhatták a skandinávok beteges liberalizmusát. Csepin az előadás során több történetet is elmesélt, amely bemutatta a lengyelek példás vendégszeretetét, függetlenül azok anyagi helyzetétől. Ezzel szemben a csehek és a németek – csekély kivételtől eltekintve – szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a két huszárt. Gazdag parasztok országában, azaz Dániában ismét barátsággal fordultak feléjük, ami abból is fakad, hogy ott is magyarok alapították meg a huszárságot. A két hagyományőrző számára aztán Svédország jelentette a fekete levest. Ott ugyanis feljelentette őket, hogy a lovaik túl soványak, azaz kínozzak az állatokat. Emiatt 48 órára bevitték, majd többször kihallgatták őket, s csak 35 nap után kapták vissza lovaikat. Újabb kaland Litvániában várt rájuk, ahol megtudták, hogy üldözi őket a rendőrség a főállatorvossal együtt, mivel a svédek értesítették az ottani hatóságokat, hogy „kínozzák” a lovaikat. Így bujkálniuk kellett nekik, amiben segítségükre voltak a helyiek. Az út utolsó szakaszában pedig ismét lengyel föld barátságát élvezhették, amíg el nem érték a Kárpátok koszorúit.

(HVIM Somorja)