Raffay Ernő előadása Somorján

A nagyhét előtti utolsó pénteken ismét megtelt a somorjai kultúrház kisterme. A Hatvannégy Vármegye Ifjúság Mozgalom szervezésében Raffay Ernő történész tette tiszteletét a felső-csallóközi kisvárosban, hogy előadást tartson a magyarországi szabadkőművesség történetéről. Korábban az Antall-kormány Honvédelmi Minisztériumának politikai államtitkára, a Trianon Társaság egyik alapítója, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, a téma elismert, s ezért gyakran támadott kutatója. Mindez úgy lehetséges, hogy a világon egyedül Magyarországon kutatható a szabadkőművesség. Hazánkban háromszor tiltották be ezt a titkos társaságot, s minden ilyen alkalommal irataikat begyűjtötték, s jelenleg is Budapesten a Magyar Országos Levéltárban megtalálhatóak.

A történész úr az előadását három részre tagolta. Első ízben a szabadkőművesség általános tudnivalóiról szólt. A hallgatóság megismerkedhetett a világ leghírhedtebb titkos társaságához kötődő alapfogalmakkal, illetve annak szervezeti működésével. Ez alapján képet kaphattunk a Föld egész területén, titokban működő szervezetet alkotó részegységek (csoport, páholy és nagypáholy) és azok vezetőinek tulajdonságairól. Szó esett a szabadkőművesek alaptörvényeiről, az általuk használt sajátos nyelvezetről, illetve a szervezetben működő pozíciókról. Ezek szerint a tagok csak férfiak lehettek, akik tegezték (1920 előtt és a Horthy-korszak idején nem volt szokás), illetve testvérnek szólították egymást. Ismertetésre kerültek még olyan érdekes fogalmak is, mint a golyózás, fedezés, vakolás és páholymunka jelentése is.

A második részben a szabadkőművesség Magyar Királyság területén kifejtett tevékenysége került terítékre időbeli tagolásban. Hazánkban az első páholyok 1749-ben alakultak, Brassó, valamint Pozsony városaiban. A kezdeti tevékenységüknek az 1795-ös betiltásuk szabott gátat, amire a magyar jakobinusok „leleplezése” után került sor. A reformkor idején legálisan nem tevékenykedhettek, de a nyugaton járt magyar értelmiségiek egy része magával hozta a szabadkőműves gondolkozást. A kiegyezést követően, amikor újra engedélyezik a működésüket, Magyarország a szabadkőművesek keleti központjává vált. Ezen aktív ciklusnak a Horthy-korszak vet véget, 1920-ban indexre kerül a titkos társaság. Ekkor háttérbe húzódnak az 1945-ös szovjet megszállásig. Majd a Rákosi-korszak idején szüntetik be ismét a tevékenységüket. Az úgynevezett rendszerváltás ismét szabad ajtót biztosított számukra egészen napjainkig.

Az utolsó felvonásban a radikális szabadkőművesség programja került felvázolásra, ami a háttértevékenységüket fémjelezte a Trianon előtti időszakban. Eredetileg politikai és egyházi kérdésekbe nem volt szabad bele folyniuk. Az 1890-es évektől kezdenek titokban politizálni. A radikális szabadkőművesek célja a feudális parlament, így a királyság megszüntetése. Másik kiemelt szándékuk pedig a keresztény egyházak felszámolása.

Végül, az előadás zárásként, a témában jobban elmélyülni szándékozók, dedikálással egybekötve vásárolhatták meg Raffay Ernő eddig megjelent köteteit a szabadkőművesekről.

(HVIM Somorja)