Elfeledett költőink – Babay Géza

Babay Géza igazán méltó arra, hogy „elfeledett költőként” emlegessük, hisz életéről vajmi keveset tudnunk. 1896-ban született Szekszárdon, iskoláit itt végezte, ezután adótisztként dolgozott, apja munkáját követve. Költői hajlamát is tőle örökölte. Már gimnazistaként is költött, ezt azonban a háború megszakította. Később többnyire irredenta verseket írt, melyekkel a nyilvánosság előtt is fellépett. Országos és helyi lapok is közölték költeményeit, amelyben gyakran fejezte ki a Gömbös kormány felé mutatott szimpátiáját. Munkája, a Magyar ne csüggedj! c. kötet, két hónap alatt három kiadást ért meg, amely napjainkban gyakorlatilag beszerezhetetlen.

Az alábbi verse a Ménrót Kiadó által 2001-ben megjelentetett Trianont ledöntjük c. kötetben jelent meg, több hasonlóan kevésbé ismert költők alkotásaival egyetemben.

Babay Géza: A magyar nemzet gyásza

Zokogj magyar, borulj fekete gyászba,
Sirasd meg ezredéves, szent hazád,
Mely megcsonkítva s koldussá alázva
Vergődik, mint egy süllyedő naszád.
A trianoni átkozott ítélet
Szárnyát szegé sok boldog, szép reménynek
A dicső, nagy népem szíveden talált,
Zokogj magyar, sirasd szegény hazád!

Ez lett hát a szent harci mámor vége?
A hősök vére ezért omla hát?
Bús özvegyek és árvák a nagy égre
Ezért sírták föl lelkük bánatát?
Tengernyi sok vér- és könnyáldozat
Jutalma ez a szörnyű kárhozat?
Nyíljék kesergő, bús panaszra szád,
Zokogj magyar, sirasd szegény hazád!

Hát nemzetünk ily sorost érdemelt meg?
Ezzel fizetsz hát oh művelt Nyugat,
Hogy bősz hordái ellen vad Keletnek
Egy ezredévig védtük kapudat?
Ez hát a fennen hirdetett igazság,
Hogy durva módon íme kikacagják
Egy meggyötört, bús nemzet igazát?
Zokogj magyar, sirasd szegény hazád!

Oh jaj, bús végzet most magyarnak lenni,
Mikor ránk dörgik a sötét halált
S nincs pártfogója nemzetünknek senki,
Igazságért oh hasztalan kiált.
Hogy vígasztalja nehéz bánatába’
Hogy meghallgassa fájó panaszát…
Zokogj magyar, sirasd szegény hazád!

Zokogj magyar, bús fekete gyászba,
De oh ne sírd ki minden könnyedet,
Oh higyj egy boldog, szent feltámadásba
És büszke-bátran emeld föl fejed.
Bízzál az élő magyar őserőbe
S a magyarok hatalmas Istenébe
És lelkedet egy szent hit hassa át.
Lesz még boldog, szabad hazád!

Felhasznált irodalom:
Somogyi Múzeumok Közleményei 16, Kaposvár, 2004(Smart Alex)