Példaképünk: Szent László
„Szent László király, magyar nemzet dicsősége, könyörögj érettünk!”
/Litánia Szent László király tiszteletére/
Apostoli szent királyunk alakjában egybeforr a győzedelmes bajnok, az igaz fejedelem, a bátor vitéz és a keresztény uralkodó alakja. Személyével olyan mítosz teremtetett, amely jelzőfáklyaként ragyogja be olykor felkorbácsolt történelmünk súlyos mivoltát. Szent László nagyságát, bölcsességét, katonai erényeit minden kor csodálkozó tisztelettel övezte fel, hiszen eszményképe volt a harcos keresztény lelkiségnek.Tetteit, intézkedéseit minden esetben a hazaszeretet, a Magyar Királyság önállóságának megőrzése, a Birodalom megóvása mozgatta. Így volt ez akkor is, mikor Szent István és Imre herceg szentté avatásával hőskultuszt adott az országnak; amikor idegen, betolakodó hordák ostromolták a végeket; vagy akkor, amikor a külső hatalmak próbálták igájuk alá hajtani, behódoltatni a Szent Korona államiságát. Uralkodása alatt helyreállt hazánk belső rendje, és visszaverve minden ellenséges támadást, az ország igazi nagyhatalommá nőtte ki magát.
Szent László azt a sziklaszilárd erőt testesíti meg, amely nem pusztán fizikai valójában kerekedik a másik fölé, hanem lelkében és jellemében is egyenes, rendíthetetlen és állhatatos. Nemessége azt az erőt tükrözi vissza, amely megveti a kishitűséget, szembeköpi a gyávaságot, és harcba száll mindenféle hitványság ellen.A hősi ideált megtagadó világban is szükség van mindent elsöprő lendületre, becsületes és tevékeny szolgálatra, emellett értékmentő- és kultúrateremtő áldozatvállalásra. Mi, vármegyések, Szent László példáján felbuzdulva emeljük égnek éjszínű zászlónkat, és kiáltjuk:
Fel a győzelemre!
Fel a győzelemre!
(HVIM Felvidék)
Vélemény, hozzászólás?