Sovinizmus kontra hungarus-tudat

Vajon elképzelhető-e olyan jövőkép, melyben a szlovák és a magyar nemzet felhagyván a 20. század okozta vélt vagy valós sérelmeit, ismét tényezőként szerepel a világban?
Lehetséges-e az, hogy Erdély ismét egy virágzó régiója legyen a Kárpát-medencének?
Felülemelkedhetnek-e az itt élő népek kisebbségi komplexusaikból, hogy meglássák a fényt a sötétségben?
Vajon a beidegződött radikális egoizmus és a vadsovinizmus legyőzhető-e?

A Kárpát-medence népeinek sovinizmusának felszámolásához egyetlen út vezet, vissza kell térni ahhoz az eszmeiséghez, mely évszázadokon keresztül egységben tudta tartani az itt élő nemzeteket.
Ez az eszmeiség pedig nem a liberalizmus egy elfajzott demokráciában.

A hungarus-tudat egy történelmi jogfolytonosságra épülő, ám mégis modern elképzelés, amely a Kárpát-medence népeinek összefogására irányult.
Egy sajátosság, egy olyan magyar nemzeti öntudat, amely az egyén anyanyelvétől és „etnikai minőségétől” független: ez a tudat összekötötte a magyart, a szlovákot, az erdélyi románt, a horvátot, a kárpát-medencei németeket, ruszinokat és a többi, az egykori Magyar Királyság területén élő népet egymással.

A hungarus-tudat a sok kárpáti nép közös öntudata volt, s mivel a magyar néphez való eszmei integrálódást jelentette, értelemszerűen ez egy „hungarofil” tudat volt. Mégis, ennek felvétele évszázadokig ellenérzéseket nem váltott ki sehol, s nem fosztott meg egyetlen faji/nyelvi értelemben eltérő polgárt saját, hozott kultúrájától.

A hungarus-tudat küldetése nem más volt, mint egységben tartani a Kárpát-medence népeit, s ezzel erősíteni Magyarországot – a hungarus-tudat pedig a haza iránti feltétlen hűséget és a közösség eszmei összetartozásának felvállalását jelentette.

… és hogy mi volt az összekötő kapocs, mi volt az ami évszázadokig életben tartotta ezt a tudatot?

A Szent Korona és a király!

(Felhasznált forrás: polgarinfo.hu)

(Nyugti)