A középkori egyházi festészet gyöngyszeme: a mohosi templom

Elsőként Mohosra (1899-ig Poruba, szlovákul ma is így hívják) látogatunk el. A festői környezetben elterülő település Nyitra vármegye Privigyei járásában fekszik, a Kis-Magura lábánál.

Az itt járó utazónak érdemes megállnia, hogy betérjen a község katolikus templomába, amely a 13. és 14. század fordulóján épült és régi kőfallal van körülvéve. Egy dombot megmászva érhetjük el a középkori templomot. 1330-ban említi először írásos dokumentum a falut, s akkor a templom már állt.

A szent Miklós templom kora gótikus stílusban épült, amelynek rendkívül szép és értékes a festése. Amikor a reformáció terjedt, a freskókat lemeszelték (ahogy Somorján is a mai református templomban). A protestánsok által használt mész megőrizte a festményeket egészen 1901-ig, amikor ismét láthatóvá tették a freskókat.

A szentély négyzet alakú, aminek oltára restaurálás alatt van, így jelenleg csak a szentségház látható. A középkori templomokra jellemző módon, Jézus Krisztus, a mindenek fölött uralkodó Isten (pantokrátor) ábrázolás található az apszisban.

Körülötte a négy evangélista jelképe, majd alattuk a négy egyházatya látható. A gótikus ablak fölött Gábriel arkangyal köszönti Szűz Máriát, akinek méhében megtestesül Isten fia, akit az Atyaisten mutat fel a felhőkben.

A szentély falán körben az apostolok láthatóak, közülük néhány már nincs meg – az évszázadok során a templom átalakítása közben megsemmisültek.
Ám a boltív mögött, rögtön jobbra a templom védőszentje, Szent Miklós ábrázolása van püspök ruhában.

A diadalív választja el a szentélyt a hajótól, mely az ember halálát jelképezi, amin át kell mennie, hogy az örök dicsőségbe jusson. Ezen az öt okos, illetve az öt balga szűz van ábrázolva. Krisztus második eljövetelére utalva nem mindegy, hogy felkészülten várjuk-e az Urat, „égő mécsessel a kezünkben” vagy sem.

A hajó falán található karddal a kezében Szent Mihály főangyal, még a másikban mérleget tart, amelyen a lelkek kerülnek mérlegelésre. Mellette balra Árpád-házi Szent Erzsébet alakja, aki közbenjárásával segíti a végső harcot a lelkekért. Alattuk pedig Szűz Mária látható, kezében a halott fiával, körülöttük a sirató asszonyok.

S szentélyen kívül van a kehely alakú szószék, amely 1633-ban készült. Latinul olvasható rajta, hogy azt Lalowych Ádám és György adományozta a templomnak.

A diadalívtől balra lévő kép szintén Szűz Máriát ábrázolja, aki pártfogolja az embereket.

A kereszttel Szent Ilona van ábrázolva, aki megtalálta Szentföldön Jézus keresztjét. Szent Borbála, a bányászok védőszentje is itt látható, hiszen Mohos egykor főleg németek lakta bányásztelepülés volt.

Szépen láthatóak a templom falain a konszekrációs keresztek is, amelyeket templomszenteléskor a püspök megken szent krizmával.

A templom ma is látható mennyezetét 1658-ban készítették, mialatt a templom a protestánsok kezén volt. Érdekesség, hogy a mennyezeten Krisztus körül az evangélisták láthatóak, miközben a hasonló ábrázolást a szentélyben lemeszelték.
A templomudvarban is érdemes körbenézni, ahol nem csak a templom külseje érdemel figyelmet.