A könyvekről…

Társaságban gyakran vitatjuk meg, milyen filmet néztünk meg a moziban vagy töltöttünk le otthoni gépünkre. Közülünk kevesen professzionális kritikusok, mégis mindenkinek meg van a maga véleménye. Van, akit a filmzene fog meg, van, aki az ismert színészek alakítását értékeli, míg mások nemes egyszerűséggel csak élvezni akarják a filmet.

Manapság egyre ritkábban válnak ilyen diskurzusok központi témájává a könyvek. Talán a televízió megjelenésével kezdett hanyatlani a műfaj, hiszen sokkal egyszerűbb és olcsóbb felkapcsolni a TV-t és kikapcsolva képzelőerőnket fogadni az inputot.

Könyvek egyre ritkábban jelennek meg és a könyvesboltokban is csak karácsony előtt látni komolyabb vásárlótömeget. Tény és való, hogy rohanó világunkban luxusnak számít, ha valakinek ideje van leülni és nyugodtan felcsapni egy könyvet. Sajnos a csökkenő kereslet miatt egyre magasabb árat kell megfizetnie annak a pár embernek, aki nem olvasógépen szeretne irodalmat olvasni.

Magam részéről gyermekkorom óta nagy rajongója vagyok a könyveknek, a nyári szünetekben az esti órákat rendre olvasással töltöttem. Számomra egy könyv mindig többet jelentett puszta nyomtatott irodalomnál vagy természettudománynál. Egy könyv nem csak eszköz, mely tárolja és továbbítja a benne foglalt gondolatokat, hanem önmagában is megállhat, mint műremek. A kódexek idejében míves kézműves alkotások voltak és sokszor egy falu árával is vetekedtek, míg a nyomtatás megjelenésével kisipari termékekké váltak. Készüljön bár egy könyv ipari nyomtatással, akkor is hordozhat értékeket az arra fogékony emberek számára.

Aki szereti az öreg könyveket, az tudja, milyen jellegzetes illata van a megsárgult lapoknak. Mennyivel könnyebben fut a szem sorról-sorra, ha nem vakító fehér papírra vannak a szavak vetve (persze van, aki a frissen nyomtatott könyvek nyomdaszagát élvezi). Egy keménykötésű könyv gerince lehet dombornyomású, esetleg még aranyozott is. Borítója sugározhat visszafogott eleganciát, de díszítheti akár egy szép grafika is. Lapjai lehetnek aranymetszésűek, de van, hogy márványmintával díszítik őket. Minden könyvnek meg van a maga súlya és fogása, mely akár a tartalmától függetlenül is predestinálhatja, hogy élvezettel olvassuk-e vagy inkább kényszerből rágjuk át magunkat rajta.

Könyvek iránti szeretetem sarkallt arra, hogy most induló blogomban kedvenc könyveimet mutassam be vagy éppen friss olvasói élményeimről írjak. A bemutatandó könyvek leginkább saját könyvtáram darabjai, így a blog neve adta magát:
Ex Libris.

(Dobay Gergely)

Következő rész:
Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály