Gyertyaszentelő Boldogasszony

---

Február 2. – pontosan 40 nap telt el az isteni gyermek születése óta. Mind ez idáig csak a kiváltságosok tudhattak arról, hogy a Kiválasztott testet öltött. 40 bensőséges, meghitt nap után azonban Mária bemutatta fiát a templomban. Az édesanya meghozta áldozatát, a gyermek felajánltatott Istennek.
Gyertyaszentelő Boldogasszonykor azt ünnepeljük, hogy a Világ Világossága találkozott a népével.

A mai ünnepet a keresztény egyház hivatalosan a 11. század végétől emelte be a kalendáriumba, és mintegy kilenc évszázadon át parancsolt ünnepként jegyezte, egészen a 20. század elejéig. Ennek ellenére történeti források tanúsága szerint már a 4. században is kialakult egyfajta vallásos kultusz Jézus bemutatása előtt tisztelegve.

A gyertyaszentelés szokása onnan ered, hogy a Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak tartják. Krisztus az emberiséget beragyogó fény lett. A gyertya istengyermekségünkre és az örök életre kell, hogy emlékeztessen bennünket. Karácsony fénye még a februári borongós szürkeségben és farsang zilált forgatagában is felcsillanva jelzi, hogy közel az Istennek országa.

 

A magyar liturgikus hagyomány szerint először a tüzet áldották meg, majd a gyertyákat ennél a szentelt tűznél gyújtották meg. A magyar királyaink ezen a napon gyertyákat osztottak szét a szentmisén résztvevő papi méltóságok és főurak között.

A néphagyományban a szentelt gyertyának fontos szerep jutott: akár egy keresztelőn, házasságkötéskor, házszentelésnél, nagy vihar esetén vagy éppen a halottas háznál. Privigye környékén az ekkor szentelt gyertya egy darabját a kisgyermek nyelve alá rakták, hogy hamar megtanuljon beszélni.

Gyertyaszentelő Boldogasszonyunk ünnepe egyben időjárás jósló nap is. A néphiedelem szerint a medve ekkor ébred fel téli álmából, ám, ha megpillantja hosszúra nyúló árnyékát, akkor visszacammog barlangjába, hiszen messze még a kikelet.

„Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a te Fiadat – Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust! Vezess minket őhozzá! Taníts meg minket megismerni és szeretni őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élővíz forrásai lehessünk egy szomjazó világban!”
XVI. Benedek pápa

(ChVRI)