Megemlékeztünk a pozsonyi sortűz áldozatairól

Koszorúzással egybekötött megemlékezésre került sor 2016. február 12-én, 16 órakor a pozsonyi Csalogányvölgyi temetőben. Az egybegyűltek az 1919-es pozsonyi sortűz néven elhíresült, vérbe fojtott Vásár téri demonstráció áldozataira emlékeztek, immáron a tizenegyedik alkalommal.
Pozsony csehszlovák megszállása ellen tüntetők lemészárlása az egykori székesfőváros szomorú újkori történelmének a kezdetét jelképezte.

A megemlékezést Brogyányi Mihály pozsonyi helytörténész beszéde nyitotta, aki ismertette az egybegyűlteket a tragédia részleteiről, az előzményekről, a csehszlovák légiósok túlkapásai miatti közhangulatról, a több ezres tömegtüntetés kezdete előtti lövöldözésről, a tömeg hógolyós védekezéséről, arról a férfiról, kit a megszálló katonák lelőttek, amiért magyar zászlóval a kezében mászott fel egy fára.
Szó esett annak  a 14 éves Hubert Károlynak a haláláról is, ki csupán a cipőfűzőjét szerette volna bekötni, ám a csehszlovák katona a háttal guggoló fiatalt lelőtte, mivel a cipő megigazításának műveletét gúnyos fenékmutogatásnak vélte.

Ezek a februári napok csupán a kezdetét jelentették az ezt követő magyarellenes intézkedések sorának, hiszen sorra rúgták ki a magyar hivatalnokokat munkahelyeikről, zártak be magyar iskolákat, az Erzsébet Tudományegyetemet, de az utcákon a puskaropogás is a mindennapok részévé vált.
Pozsony nemzetiségi összetétele elképesztő változásokon esett át a megszállás ideje óta, az egykori 40%-os magyar és 40%-os német többségű városban mára 4%-ra esett a magyarság aránya.

Brogyányi Mihály beszédét Molnár László előadóművész szavalata követte, majd sor került a koszorúk elhelyezésére.

Az emlékműnél a Pozsonyi Casino, Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége, a Balassi Intézet, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői, illetve Dunajszky Géza helyezték el a megemlékezés koszorúit.
A megemlékezés a Magyar Himnusz közös szavalatával ért véget.

 (HVIM Felvidék)