Elfeledett költőink – Somló Sári

Somló Sári 1886. március 7.-én született Aradon. Apja, Somló Sándor író, költő volt, egy időben a Nemzeti Színház igazgatója. Anyja Vandai Vilma énekesnő, primadonna, szintén a Nemzeti Színház tagja.

Krisztus kereszttel (Somló Sári alkotása)

A legtöbben Somló Sárit inkább képzőművészként és szobrászként ismerik, különböző díjakat nyert, a két világhaború közötti időszakban a Magyar Képzőművésznők Országos Egyesületének titkára, majd elnöke volt. Ez mellett azonban kiváló költő és író is volt.

Bár nem a kötetei tették őt ismerté, irodalmi törekvései korán kibontakoztak. Költemények I-II. című művei 1907-ben és 1909-ben jelentek meg. Hallali vadásztörténetek c. novelláskötete 1914-ben, Szent-Miklós című elbeszélés-gyűjteménye 1917-ben látott napvilágot. A sokoldalúsága és vitathatatlan tehetsége ellenére a 2. világháborút követően visszavonultan élt Budapest mellett élete végéig. Az emlékiratai a mai napig nem kerültek kiadásra.

Somló Sári: Magyar vagy!…

Magyar vagy! És csak egy hazád lehet.
E hon, mely éled s halnod ád helyet.
E hon, hol ezer évvel ezelőtt,
Magyar láb érinté a hegytetőt,
Lehel kürtjének harsogó szavát
Félték az alvó pusztaságon át,
S egy fél világ reszketve rótt adót, –
Hallván a magyar harci riadót.Magyar vagy! És csak egy hazád lehet
E hon, – hol ezer hosszú év felett
Fény vált borut, vagy hosszu gyászmosolyt,
Mely szent rögökre ősid vére folyt
S ha felraknánk holt hősök csonthegyét,
A Kárpátokat eltörpitenék,
S az anyák könnye, mely megöntözé –
Tengert boritna alföldünk fölé!

Magyar vagy! És csak egy hazád lehet,
E hon! Hol meg kell állanod helyed!
Tokaj! Hol minden tőke drága kincs,
S a vessző metszve, nyitva, fedve sincs!
Erdély! Bányáiban tenger vagyon!
Kő, vas, arany s munkátlan áll, vadon!
Bánát! Hol szántani kell – megjő a nyár
Búzád vetésre, nyáj őrzőre vár!
Házad romokban… épitsd ujra fel!
Atyádé volt – s fiadnak adni kell!

Fiadnak – adni kell – önérzetet,
Törhetetlen, elszánt ércszilárd hitet,
Hogy gyász, hazugság, éhség, könny között
A legyőzött, a guzsbakötözött,
A megalázott, megrágalmazott,
Galádul rablókézre juttatott
Magyar földön – magyarnak van helye –
Hogy boldogul, vagy elpusztul vele, –
Hogy vád, bitorlás, jogtiprás alatt
Ős, szent örökségéhez hű marad –
Hordozza gyászát, osztja ünnepét,
Érette küzdi munkás életét, –
– S ha megfeszitett nyer feltámadást –
Uj ezer évért, – uj honfoglalást!