Kitörés megemlékezés Felvidéken

“Hajtsunk ma fejet halottaink előtt,
Kik fegyverrel védték a magyar földet,
Kik életüket áldozták érettünk
Az utolsó pillanatig, míg léteztünk,
Még akkor is, mikor minden elveszett!”
(Kovácsy József – Hálatelten)

Az elmúlt hetekben országszerte különböző helyszíneken folytak megemlékezések és emléktúrák a budapesti ostromgyűrűből történő kitörés 71. évfordulója alkalmából. A felvidéki vármegyések természetesen jelen voltak valamennyi rendezvényen, de ugyanekkor a méltatlanul hanyagolt és elfeledett budapesti kitörésről kötelességüknek érezték megemlékezni szülőföldjükön is.

2016. február 20-án, a HVIM szenci tagszervezete megtörve a több évtizedes felvidéki csendet és hallgatást, egy helyi megemlékezés keretein belül tisztelgett az elesett világháborús hősök emléke előtt.
A rendezvényre a szenci Hősök szobránál került sor, ahol elsőként beszédet mondott a HVIM szenci vezetője, Laki László.
Laki felszólalásában elmondta, hogy a kitörés egy láncreakció kezdetét jelentette, mely hatással volt egész Európára, a Magyar Királyságra, beleértve természetesen az akkori magyar határvárosként funkcionáló Szencre és vidékére.
A magyar és német, valamint egyéb nemzetiségű katonák emléke csak is büszkeséggel tölthet el minket, hiszen ők voltak azok, akik hősként harcoltak a bestialitást és a barbarizmust megtestesítő szovjet vörös seregek ellen, illetve ők voltak azok az derék eleink, kik az utolsó utáni pillanatig harcoltak azért, hogy az utókor nemzetünket ne az áruló Romániával és Szlovákiával említsen egy lapon. Ez rendkívüli büszkeséggel tölt el. – mondta beszédében a szenci tagszervezet vezetője.
Továbbá felhívta az egybegyűltek figyelmét arra, hogy ezentúl minden évben Szencen is megemlékeznek a fővárost több, mint száz napig védő hősökre.

Lakit követően Kovácsy József – Hálatalten című verse hangzott el a somorjai vármegyések közreműködésével.

A rendezvényen továbbá felszólalt Dobay Gergely, a HVIM felvidéki elnöke is, ki beszédében rávilágított a budapesti és a szigetvári várvédők közti párhuzamokra. “A magyar nemzetben ez a fajta heroizmus, a végsőkig küzdeni-akarás, a megadás és feladás elvetése, a derekas kiállás, mind genetikailag kódolt magatartásforma. Pont ezek azok a tulajdonságok, melyeket a liberálisok oly nagy áhítattal szeretnének kiirtani nemzetünkből, s ily módon egy elvtelen, meghunyászkodó, mindent el és befogadó, istentelen embermasszává alakítani. De ameddig őrizzük az emlékek lángját, s kiállunk eszméinkért, nemzetünkért, mindaddig hiába próbálkoznak, mindig ellenállásba ütköznek. ” – zárta gondolatait Dobay.

Majd a megemlékezés résztevőinek Tomovics Miró helyi történész adta át, az egyik még ma is élő várvédő, a szenci magyar királyi gimnázium egykori diákjának, a magyardiószegi származású Pongrácz Györgynek üdvözlő üzenetét, ki egészségügyi állapota miatt nem tudott részt venni a megemlékezésen.

A beszédek után került sor a koszorúk, illetve a mécsesek elhelyezésére, majd a rendezvény a Magyar Himnusz közös éneklésével zárult.