A pálos templomból lett szlovák nemzeti kegyhely
Ezúttal a Miava patak partján fekvő Sasvárra látogatunk el, a Fájdalmas Szűz búcsújáróhelyére. A katolikus olvasók számára valószínűleg nem cseng ismeretlenül ez a név, ugyanis az egykori székely határőrvidék központjának pálos temploma Magyarország és a Habsburg Monarchia egyik legjelentősebb zarándokhelye volt. A történelem viharai következtében jelenleg szlovák nemzeti kegyhely.
Az egykori Habsburg Birodalom központjában – Pozsonytól 60, Bécstől 80 km-re – található kegyhely a 18–19. században valódi birodalmi zarándokhelyként funkcionált – magyar, német, szlovák és morva zarándokok ezrei keresték fel. A trianoni gyalázatot követően viszont háttérbe szorult. Csak a fordulatot követően kezdett feléledni, immár mint szlovák nemzeti zarándokhely. Ez magával vonta a szaléziánus rend újbóli megtelepedését, valamint a templom helyreállítását és a freskók restaurálását is.
A kegyhely kialakulása szorosan összefügg a Czobor család történetével, amely a 16. század elejétől egészen 1736-ig birtokolta a sasvári uradalmat, amit ekkor Lotharingiai Ferenc vett meg, s egészen 1918-ig a Habsburg család kezében maradt. Csehszlovákia megalakulását követően 1924-ben a szaléziánus rend vette birtokba a sasvári templomot és kolostort. A kommunizmus alatt, „jó szokás szerint” laktanyaként szolgált az épület. 1991-től a szaléziánus rend Don Bosco fiúgimnáziuma működik a kolostorban.
A fából faragott, közel egy méter magas kegyszobor, pontosabban szólva dombormű a 16. századból való. A legenda szerint gróf Czobor Imre nádori helytartó felesége, Bakics Angéla (végvári kapitány, Bakics Pál leánya) 1564-ben állíttatta fogadalomból a Fájdalmas Szűz tiszteletére.
A Piéta-szobor a fogadalom helyszínén egy kisebb háromszögű építményben, régi magyar nevén képházban állott. A templom mellett ez ma is látható, amelyben jelenleg a kegyszobor egy népies másolata van. Később több csoda is történt a szobornál, amelyeket kivizsgálva 1732-ben Esterházy Imre, esztergomi érsek kegyhellyé nyilvánította a helyet. A képház fölé fából kápolnát építettek, később viszont a kegyszobor átkerült a pálosok által építtetett templomba.
Pálosok és a templom építése
Már 1733 tavaszán a pálos szerzetesek vették gondozásukba a kegyhelyet, akik tevékenyen részt vettek a környék 18. századi katolikus restaurációjában is. 1736-ban láttak neki a kéttornyú templom és a kolostor építésének, aminek költségeit jelentős részben Esterházy Imre (pálos szerzetes, esztergomi érsek) és az uralkodópár adományai fedezték. 1762. augusztus 12-én kerülhetett sor a felszentelésre, amit a kegyszobor ünnepélyes átvitele követett. A kolostor épülete és a templomtornyok 1776-ra készültek el, utóbbiakat a kegyszobor 300. jubileuma idején megmagasítottak. Sajnálatos módon 10 évvel az építkezés befejezése után II. József a pálosok rendjét is feloszlatta.
A templom gazdagsága
A templom a barokk építészet hagyományaihoz igazodik: kéttornyos homlokzat, egyhajós, kápolnasoros, kereszthajó nélküli hosszanti tér.
Monumentális méreteivel mégis kiemelkedik hazánk korabeli zarándoktemplomai közül. Lenyűgöző látványt nyújt az egységes belső tér, a hajó a szentéllyel együtt 62 m hosszú, 13 m széles és 25 m magas. A belső dekoráció kialakításában a kor legrangosabb művészei vettek részt. A mennyezetképek a lotaringiai származású bécsi architektúrafestő és dekoratőr Jean-Joseph Chamant keze nyomát dicséri. A hajó boltozatának freskói 1756-ra készültek el.
A szentélytől kifelé haladva láthatjuk előbb az Atyát, mint a világ teremtőjét és urát. Ezt követi Krisztus kínszenvedésének eszközei, köztük a Szent Kereszt diadalának az ábrázolása. A középső boltszakaszt festett látszatkupola díszíti. A kompozíciót az Egyház (az Eukarisztia) allegóriája, majd mennyei látomásként zenélő angyalkórus zárja.
Ezek közül a magyar szívnek legkedvesebb az előbbi, amelynek oltárképe a pálos rend védőszentjének megdicsőülését ábrázolja. A kép alsó részében a magyar címer látható, még tőle balra Hungária allegorikus alakja, aki párnán tartja a Szent Koronát. Ez jelképezi Magyarország és a magyar alapítású pálos rend hódolatát a szent előtt.
A főoltárt Mária Terézia személyes megbízására az udvari főépítész Nicoluas Pacassi tervezte, aki ekkoriban több helyen is dolgozott a Magyar Királyság területén, többek között a pozsonyi vár átalakításán is.
Később a királynő kérésére átalakították, Franz Anton Hillebrandt tervei alapján bizonyos elemekkel bővítették a főoltárt. Ekkor került az oltárfalra a kereszt a lepellel, valamint az oltár jobb és bal oldalára az Evangélista Szent János és Mária Magdolna szobrai. Az így kialakított kompozíció Krisztus siratásának jelenetét hangsúlyozza ki, amelynek középpontjában a kegyszobor található, Szűz Mária karjaiban a keresztről levett Jézussal.
A templom díszítésének utolsó fázisaként, a szószék, a templom orgonája és az orgonakarzat mellvédje készült el, amelyen Mária életének jelenetei láthatóak. Ha pedig átsétálunk a templomból a kolostor folyosójára, ott találjuk Czobor Imre egész alakos, vörös márvány sírkövét. Mint egy mementó áll őrt, s várja, hogy egykori uradalma ismét régi fényében ragyogjon.
Vélemény, hozzászólás?