Bebörtönzött bajtársaikra emlékeztettek a komáromi vármegyések március 15-én

Mint minden évben, idén is részt vettek a helyi vármegyések Jókai és Klapka komáromi szobránál tartott megemlékezéseken. Komárom városában különösen is büszkék lehetnek a megemlékező magyarok, hiszen szabadságharcunk során egyedül ezt a várat nem tudták bevenni az ellenséges csapatok. A várvédők sértetlenül elvonulhattak és menleveleik felmentették őket bármiféle megtorlás alól. Jókai szobránál Feszty Zsolt mondott beszédet, ki ostorozta a jelenlegi felvidéki „magyar érdekképviseletet”, mely képes azért levenni valakit a listájáról, mert egy plakátra fel merészelte írni azt, hogy „autonómia”. Remélhetőleg a tömegben megbújó Berényi József is értette a célzást!

Ahogy a somorjai megemlékezésnek is volt egy kis pikantériája, úgy a Komáromban sem volt rendhagyó a megemlékezés. A HVIM helyi tagjai egy molinót feszítettek ki a Szent András templom lépcsőjén állva, mellyel bebörtönzött székely bajtársaik sorsára hívták fel a figyelmet. „Mikor emlékeztessük a nagyközönséget bajtársaink sorsára, ha nem éppen a magyar szabadság hőseinek napján? Most, amikor politikusainkat még az autonómia hallatán is kiveri a veríték, meg kell mutassuk, hogy vannak harcosok, akik nem csak kimondják, de még a börtönt is vállalják önrendelkezésükért folytatott küzdelmük során.” nyilatkozta Dobay Gergely, a HVIM felvidéki elnöke. Akciójukat vegyesen fogadta az emlékező tömeg. Szúrós tekintetek és értetlen arckifejezések kísérték őket mindkét helyszínen. Sajnos csak kevesen tudták, hogy milyen ügyről van szó és annál is kevesebben vették a fáradtságot, hogy rákérdezzenek a vármegyéseknél. Volt olyan is, aki magyarellenes provokációnak nézte az akciót és rátámadt a kokárdás vármegyésekre. Ilyen ignorancia és ostobaság honol manapság a fejekben, még azok között is akik kimennek egy nemzeti megemlékezésre. Szép ruhákba bújnak, fejet hajtanak a hősök előtt és szörnyülködve csóválják fejüket a „szélsőségesek provokációja” láttán. Bocskaiba bújtatott mellük mélyén olyan gyáva szív dobog, mely 1848-ban is biztosan elítélte volna az „extrémisták” lázongását. Természetesen tisztelet a kivételnek!

Jellemző a felvidéki médiára, hogy körbefotózták a megemlékező tömeget minden szögből, de gondosan ügyeltek arra, hogy a transzparens egyik képen se látszódjon. Nehogy még valakihez esetleg eljusson március 15-én jelenkorunk szabadságharcosainak híre!