Komáromba látogattak a felvidéki vármegyések

Újfent Komárom városában gyűltek össze a környék vármegyései, hogy egy napot együtt töltsenek. A vármegyések számára előírt a sportos életvitel és erősen ajánlott valamilyen küzdősport végzése, így a délelőtt ennek jegyében telt. A jelenlévők önvédelmi és támadó technikákat sajátíthattak el. Ezek után az állóképesség és a csapatszellem fejlesztéseként floorball meccs vette kezdetét, melyben mindenki kihozta magából a maximumot.
A sport a mozgalom számára mindig többet jelentett puszta rekreációnál és testedzésnél. A vármegyéseknek a sport mindig honvédelem, hazafias kötelesség is egyben, hiszen ha úgy kívánja a haza, akkor csakis edzett, felkészült férfiak és nők tudnak cselekedni.

A közösen elfogyasztott ebéd után a Felvidéki Magyar Sziget szervezési feladatai kerültek egyeztetésre, majd mindenki elindult a komáromi temetőbe, hogy a délutánt a helyi hősök sírhelyeinek rendbetételével töltse. Először a római katolikus temetőben tisztították meg a komáromi áttörés 102 beazonosítatlan áldozatának tömegsírját, melynél május elsején megemlékezést is tartanak majd. A sírt pár éve komáromi civilek mentették meg az enyészet karmai közül, azóta, hűen a régi komáromi hagyományokhoz a lakosok közösen gondozzák azt. A helyi vármegyések évente többször is kilátogatnak a sírhelyhez, hogy tisztelegjenek a bátor hazafiak emléke előtt és rendben tartsák végső nyughelyüket.

A katolikus temető után a református temetőben álltak meg egy pillanatra a második világháború hősi halottjainak emlékművénél, majd kigyomlálták és megtisztították a Lakatos család sírhelyét. A család sorsa tökéletes példája a magyar hazáért való önfeláldozásnak. Itt nyugszik az apa és az édesanya, akik mindkét fiukat az első világháborúban vesztették el. Fiaikkal együtt várják a feltámadást, de mikor fájdalomtól teli szívvel saját gyermeküket kellett eltemetniük, akkor is példát mutattak hazaszeretetükből. Fiaikat a következő sírfelirat alá helyezték végső nyugalomra:

„Haza vártunk… megjöttél…
Büszkék vagyunk reád.
Magyar tanító fia voltál!”

Az ilyen, sokszor névtelen hősök emléke sarkallja a vármegyéseket, hogy harcukat a legcsüggedtebb pillanatban se adják fel, hiszen voltak, akik életüket is bátran feláldozták a haza oltárán. Az ő emléküket őrizni kötelesség, sírjukat gondozni pedig a legkevesebb, mit a hálás utókor megtehet.

További képek a komáromi vármegyés hétvégéről galériánkban.

(HVIM Komárom)