A lengyel-magyar barátság – közös trianoni megemlékezés Nedecváron

Közeledve a trianoni gyalázat újabb évfordulójához elmondhatjuk, hogy a közelmúlt egyik nemzeti eredménye, hogy sikerült a magyar közéletben újra témává tenni a Magyarországot ért igazságtalanságot. Ettől még a határok messze nem változtak meg, de egyértelmű haladás, hogy június 4-e táján egymást követik a megemlékezések az Anyaországban, s a gúnyhatáron túl egyaránt. Ezek közül az egyik nagyon különleges, mivel azt egy elszakított területen, egy nem magyar szervezet rendezi. A lengyel Obóz Narodowo-Radykalny (ONR) idén már harmadik alkalommal tartott trianoni megemlékezést a festői szépségű Nedecváron, a Magyar Királyság egykori határtelepülésén, amely jelenleg Lengyelországhoz tartozik. Ahogy az elmúlt két évben, úgy idén is a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) örömmel fogadta a meghívást.

A gyülekező idén Észak-Komáromban volt. A fővárosi, komáromi, somorjai és soproni tagokból álló vármegyés különítmény Nyitrán, Besztercebányán és Poprádon keresztül haladt, majd átkelt a Szepesi-Magurán. Több mint hat óra út után értünk Nedecvárra, ahol a lengyel barátaink a helyi Szent András kápolnánál vártak minket. Onnan vonultunk közösen a két nemzet, illetve a résztvevő szervezetek lobogói alatt a megemlékezés helyszínére, a Salamon család sírhelyéhez. A demonstráció a Miatyánk elimádkozásával, majd a két nemzet himnuszainak eléneklésével kezdődött. A két főszónok Jakub Marek (ONR Podhale) és Dobay Gergely (HVIM) beszédjeikben szóltak arról, hogy a trianoni diktátum milyen tragikus következménnyel járt Magyarország számára. Emellett mindketten hangsúlyozták a két nemzet barátságának fontosságát. Szükség van a közös együttműködésre ma is, hiszen a nyugat ismét önkényesen akarja formálni Közép-Európa jövőjét a migránsok betelepítésével.

A főszervező ONR Podhale és a HVIM mellett a Brygada Górnośląska ONR, Brygada Małopolska ONR, Młodzież Wszechpolska tagjai és szimpatizánsai vettek részt a rendezvényen. Ezt követően megtekintettük a Salamon család, a nedeci vár utolsó magyar tulajdonosaink sírhelyeit, amelyet a lengyelek folyamatosan gondoznak. Majd közösen a Dunajec mentén, egy kisebb túrán vettünk részt, amelyen megcsodálhattuk a Dunajec-áttörés és a Magas-Tátra nyújtotta lenyűgöző tájat. Az estét is a lengyel bajtársainkkal töltöttük, az ún. integráció keretén belül lehetőség volt egymás jobb megismerésére, a szervezetek közötti kapcsolatok építésére.
Másnap a reggeli szentmise után, utazásunk zárasaképpen megtekintettük a nedeci várat, amely jelenleg múzeumként látogatható. Jóleső volt azt végig járni, mivel a lengyelek a szlovákokkal ellentétben nem próbálják eltüntetni a magyar múltat. Ezt bizonyítja a bejáratnál kapott magyar nyelvű prospektus első mondata is, amely így kezdődik:
„A várat Magyarország északi határainak védelmére építette a XV. század első felében…”