Elfeledett költőink – Sziklay Szeréna

Papp-Váry Elemérné, lánykori nevén Sziklay Szeréna 1881. április 18-án született a felvidéki Jánokon. Tanulmányait a rozsnyói Leánynevelő Intézetben folytatta. Miután Papp-Váry Elemér tábornok felesége lett, Budapestre költözött,  két gyerekük született. Az első világháború alatt már jelentek meg verseskötetei, 1915-ben a Háborús visszhangok, 1917-ben a Mikor a vihar dühöng címmel.

1920-ban a Védő Ligák Szövetsége és a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája pályázatot hirdetett egy rövid fohász, ima megírására, amely a trianoni békediktátum által okozott fájdalmat, veszteséget hivatott kifejezni. A költőnő a Magyar Hiszekegy fohásszal nyerte el a pályadíjat, amely ekkor mindössze három soros volt, mégis a kor egyik jelképe, imája lett. Elengedhetetlen volt az akkori hivatalos rendezvényekkor, az iskolákban e verssel kezdték a napot, a füzetek borítóján is ez volt olvasható. Ezt később verssé bővítette, amely az Irredenta c. könyvben jelent meg 1921-ben.

Sziklay Szeréna emlékműve a felvidéki Jánokon

Hitvallás

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedő fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót ha írod lobogód selymére,
Ezt ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

… és síremléke a Kerepesi úti temetőben, mely Horvay János alkotása.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ezt vallod, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vittél,
Polgár, ki ezzel kelsz, új hazát szereztél,
Magyar – e szent hittel mindent visszanyertél!

Mert a hit az erő! Mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lábanyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul asz eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a háza tája,
Mézes a kenyér, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited s tiéd a jövendő.

Magyar, legyen hited, s tiéd az országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad azt rebegje reggel, délben, estve,
Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

(Smart Alex)

Forrás: www.somorja.hu