Bíró Szabolcs: Ragnarök
Bíró Szabolcs neve a felvidéki kortárs irodalmat kedvelők közt ismerősen hangzik. Korábban már mi is írtunk róla. A csallóközi fiatal író tehetséggel gazdagon áldott, hiszen a Csak Van zenekar frontembereként a zenei életben is maradandót alkotott.
Nemrég újra kezem ügyébe akadt egyik könyve, melyet szívesen forgattam, így most könyvtáram e darabját mutatom be. Ez a könyv a Ragnarök.
Mikor még készülőben volt és Szabolcs közzétette a címét én kétségeimnek hangot is adva kifogásoltam, hogy egy történelmi fantasy miért kapja címét egy mitológiai eseményről, az istenek alkonyáról. Elolvasva a könyvet szépen összeállt a kép és címmel kapcsolatos aggályaim is eloszlottak. Na de ne ugorjunk rögtön a végére!
A Ragnarök 2014-ben, annak a vikinghullámnak az elején íródott, amit a History Chanel által készített Vikingek sorozat élesztett fel. Azóta már nem csak a történészek tudják ki volt Ragnar Lothbruk, Vasderekú Björn és hogy mi az a vérsas.
A történet egy svéd falu, Eldhärden megmaradt harcosairól szól, akik útnak indulnak, hogy bosszút álljanak falujuk elpusztításáért Nídhöggön, a fekete dögön. Küldetésükben a maréknyi harcos segítségére van egy öreg berserker is. Útjuk számos kalandon és idegen földeken át vezet, miközben nyomukban lohol egy vérszomjas, sebezhetetlen harcos, ki testén Tyr pajzsát viseli. Hajójukon, a Vagbrytaren ismeretlen vizekre eveznek, hogy fészkében pusztítsák el az egyszemű szörnyet. Hogy hosszú vándorlásuk végén sikerül-e bosszút állniuk azt nem árulom el, de egészen biztos, hogy érdemes a végére járni.
A mű amellett, hogy egy érdekes történelmi fantasy, amolyan véres saga, igényesen bemutatja az északi népek mondavilágát, harcosaik eszközeit és harcmodorát. Érződik, hogy a szerző a cselekmény fonalának vezetése mellett minél nagyobb mennyiségű ismeretanyagot próbált belezsúfolni a műbe, ami még éppen, hogy nem megy a történet rovására. Hogyan lehetséges szinte az egész nordikus mitológiát belepasszírozni egy csapat harcos útjába? Nehezen, de a szerzőnek ez is összejött. Ráadásul még az Excalibur mondakört is sikerült érinteni. Hogy mitől lesz Ragnarök a címe egy bosszúról szóló sagának, azt mindenki megtudja a könyv végén, ahol az író egy frappáns, agyafúrt kardcsapással vágja szét e kérdés gordiuszi csomóját.
Én a könyvet 1-2 nap alatt végigolvastam, mert a történet gyorsan fut és a szöveg is könnyen olvasható. Egyedüli hiányérzetem a könyv kapcsán pont ehhez kötődik. Szerintem a történet túl gyorsan van lepörgetve. Ennyi cselekményt kétszer ennyi oldalon is ki lehetett volna fejteni, amivel elnyújthattuk volna az olvasási élményt.
A 240 oldalas, puhakötésű könyv 2014-ben jelent meg Dunaszerdahelyen a Historium Kiadónál. A legtöbb online könyvesboltban megvásárolható 2000-2800 Ft-ért.
Hogy ez a poszt se maradjon meglepetés nélkül, maga a szerző válaszol pár kérdésemre.
Szia Szabolcs! Az vitathatatlan, hogy egy tehetséggel megáldott fiatalember vagy, hiszen a zenétől kezdve az irodalomig már mindenhol nyomot hagytál magad után. Először a Csak Van zenekarban örvendeztetted a közönséget, majd elkezdtél könyveket írni. Mindig is ezzel szerettél volna foglalkozni, vagy ez útközben, a zene mellett kezdett el érdekelni?
Az irodalom és a zene iránti érdeklődésem is megvolt már egészen kicsi koromtól kezdve, ezek egész életemben párban kísérték egymást, csak életkortól függően hol ez, hol az dominált a mindennapjaimban. Vicces belegondolni, hogy amikor több hamvába holt zenekaralapítási kísérlet után 2004-ben felvételt nyertem a Csak Van énekesi posztjára – és ezzel megkezdődött életem legkomolyabb zenei projektje –, éppen abban az évben határoztam el azt is, hogy hivatásos íróvá akarok válni. A fordulópontok a későbbiekben is összecsengtek: az együttessel 2007-ben készítettük el az első komolyabban vehető hanganyagunkat, az 1 című promóciós kislemezt, nekem pedig ugyanebben az évben jelent meg az első könyvem. Amikor pedig 2011-ben megjelent a Csak Van első nagylemeze, én akkor már megkaptam az első nagy kiadói ajánlatomat – de akkor már egy ideje tudtam, hogy az éneklés és az írás közül csak az írást szeretném hosszútávon, igazán komolyan csinálni.
Először amolyan Leslie L. Lawrence-s kalandregényekkel kezdtél, és Francis W. Scott néven írtál. 2007-ben a Naplementével debütáltál, majd követte még pár mű, pl. A Sivatag Szeme. Már a kezdeti időkben is nagy figyelmet fordítottál a tematikához illő háttértudás megszerzéséhez, de végül hátrahagyva ezt a stílust a történelmi regényeknél ragadtál le. Végleg ezt a műfajt tervezed művelni, vagy ez is csak egy állomás?
Sok minden történt az első könyvem kiadása óta, például azt is megtanultam, hogy az ember életében korszakok jönnek és mennek, így semmiről sem szerencsés kijelenteni, hogy az már örökké fog tartani. Azt viszont elég bátran ki merem jelenteni, hogy az írói életművem gerincét történelmi regények fogják adni. Jelenleg is vannak olyan regényterveim, melyekkel majd ki-kimozdulok egyéb prózai műfajok felé, sőt jövőre három olyan könyvem is megjelenik, ami nem sorolható a történelmi regények közé. Ugyanakkor a jelenleg futó, Anjouk c. regénysorozatom tizenöt köteten keresztül mesél majd a XIV. századi magyar történelemről, és ezen kívül is van ötletem néhány történelmi tematikájú trilógiára, vagy akár önálló kötetre, tehát már ebből is látszik, hogy főleg az ilyen könyvek fognak dominálni a bibliográfiámban.
A legutóbbi műveid mind a középkorban játszódnak. Tervezed, hogy a Ragnarökhöz hasonlóan újra valamely más korba kalauzolod olvasóidat?
Természetesen több korszakba is szeretnék majd elkalandozni a regényeimmel. Míg az Anjouk a virágzó középkorban játszódik, addig a Ragnarök még az átmeneti korban, a kora középkorban, ami egy egészen más világ, így egy ilyen regény az írótól is teljesen más hangulatot követel meg. Nem szabad elfelednünk, hogy a középkor esetében durván ezer évről beszélünk, ami egy akkora paletta, hogy lehetetlen pár szóval vagy mondattal jellemezni. Engem főképp ez a korszak érdekel, de egészen biztos vagyok benne, hogy lesznek regényeim, melyek az újkorban, sőt olyanok is, amik a 19-20. században játszódnak. Visszakanyarodva a Ragnarökhöz, az a regény csak nagyon gyengén kapaszkodik a történelmi alapokhoz, és rengeteg benne a fantázia, sőt a popkulturális utalás, ami nem jellemző az ilyen témájú, műfajú, hangulatú könyvekre. Bevallom, a Ragnarök írása számomra sem volt annyira komoly munka, mint inkább gőzkieresztés, zabolátlan szórakozás, ezért aztán olyan elemek, jelenetek is kerültek bele, amiket az olvasóközönség egy része nem ért, vagy nem érez odavalónak. Fontos viszont megjegyeznem, hogy a jövőben tervezem egy sokkal klasszikusabb ízű, valódi történelmi regény megírását is, mely a vikingek közé, a X. század környékére kalauzolja az olvasókat – ez viszont leghamarabb egy évtized múlva valósulhat meg, így a részleteiről egyelőre ne beszéljünk!
Rengeteg rendezvényre hívnak, ahol a felvidéki magyar kortárs irodalmat tudod népszerűsíteni. Ha ajánlanod kellene pár nevet az olvasóknak, akkor kiket ajánlanál?
Én a magyar irodalmat a kezdetek óta egységes egészként kezelem, nem választom szét országhatárok szerint. Ennyi erővel lehetne budapesti irodalom, miskolci irodalom, balatoni irodalom is, aminek személy szerint semmi értelmét nem látom. A magam műveire sem szlovákiai magyar irodalomként, hanem egyszerűen „csak” magyar irodalomként tekintek. Akiket őszintén tudok ajánlani, azok főleg anyaországi kollégáim, barátaim. Elsősorban Benyák Zoltán nevére szoktam felhívni az olvasók figyelmét, aki egy kiváló mágikus realista szerző, sőt szerintem a legjobb a kortársak közül, félelmetesen zseniális látomásokkal. Bán Mór az, akit szintén szívesen olvasok, és szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk is, de őt nem hiszem, hogy bárkinek is be kéne mutatnom. Fonyódi Tibor, Szélesi Sándor, Benkő László személyében szintén kiváló alkotókat ismerhettem meg, és számos további mai magyar írót tudnék még ajánlani, de félő, hogy így is kifelejtenék közülük egyet-kettőt. Szóval további ajánlások helyett inkább csak arra biztatnám az embereket, hogy olvassanak bátran mai magyar írókat, mai magyar irodalmat.
Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésemet, és válaszoltál a kérdéseimre! További jó alkotást kívánok, és izgatottan várjuk a legújabb Bíró Szabolcs könyvet!
(Dobay Gergely)
Előző rész:
Hyeonseo Lee: A lány hét névvel
Vélemény, hozzászólás?