Hős szeretet árad – Szent Erzsébet ünnepe

November 19-én Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét üljük. A magyar királylány nem csak nálunk rendelkezik kiemelt jelentőséggel, hanem az egész világegyház számára óriási horderővel bír. Kultuszának elterjedésében a Domonkos-rend játszotta a legnagyobb szerepet. Magyarországon a német városokban különös tisztelet övezte őt.

II. András gyermekeként már négy évesen elkerült Thüringiába, ahol a később házasságra lépett Lajos őrgróffal. A emberszeretet eszményi példaképévé avatott Erzsébet kórházakat, árvaházakat, ispotályokat alapított, életét a szegények ellátása és a betegek gondozása felé fordította. Szent Erzsébetet a korabeli krónikák jóságos, jámbor, törékeny alkattal festik le. Pontosan úgy, ahogy egy középkori szentet mi is elképzelnénk.

A Magyar Királyság területén az első Szent Erzsébetnek szentelt templomot testvére, IV. Béla király emeltette a Nagyszombat melletti Erzsébetkápolnán.

Ugyanakkor a középkori leírások másról is beszámolnak. Szent Erzsébet istenfélő és jószívű személyisége mellett igenis komoly, harcias vérmérséklettel is rendelkezett. Ha jobban belegondolunk, ez a kettő nem is áll olyan messze egymástól. A legendáink szerint a királylány mindig kiállt az igazság mellett, akkor is, ha ezért kemény árat kellett fizetnie. A meghurcoltatás, lemondás, áldozat semmiféle megterhelést sem jelentettek számára annak tudatában, hogy Istent és embertársait mindig legjobb tudása és lehetősége szerint szolgálta. Nem félt felvállalni a konfliktusokat, ha másokkal kellett szembenéznie, és bizony nem félt gyötörni magát, ha eredményekre volt szükség. Teljes valójában volt nemes jellem, aki a szelídséget és a hősiességet szigorú fegyelemmel, apránként építette ki önmagában.

Amikor férje hadba vonult, akkor a tartomány kormányzását rábízták. Lajos halála után nem más, mint a német-római császár kérte meg a kezét, amit diplomatikusan visszautasított. Édesapja unszolása ellenére sem tér vissza Magyarországra. Ez a békeszerető úrnő inkább választotta küzdelmekkel teletűzdelt életet, ahelyett, hogy belesüppedjen a saját kényelmébe.

„…bár éledne föl köztünk szelleme, a gyakorlati hit, mely az égbe néz, midőn a földön jár, mely nemcsak lát, de tesz is.” /Prohászka Ottokár/

(ChVRI)

Forrás: somorja.hu