Jogérvényesítés gyakorlatban, avagy egy vármegyés esete az arrogáns postással

Mozgalmunk mindig komolyan vette anyanyelvünk védelmét, Felvidéken pedig különösen érzékenyek erre a témára a vármegyések. Tüntettünk a nyelvtörvény ellen, szembe mentünk üzletekkel, de akár egész üzletláncokkal is. Legutoljára két másik civil szervezettel összefogva több, mint 500 felvidéki önkormányzatnak küldtünk levelet, amelyben felszólítottuk őket, hogy a hivatali ügyintézésben és a település internetes felületein is maradéktalanul jelen legyen a magyar nyelv.

Két nap se telt el a levelek postázása óta, Komáromban egyik tagunk máris beleszaladt egy arrogáns postai alkalmazottba, aki nem ismerve a hatályos törvényeket, a magyar nyelv használatában szerette volna őt korlátozni. Szerencsétlen hivatali szolga emberére talált. Nem is sejthette, hogy egy vármegyéssel van dolga, akit a nemzeti jogvédők alaposan felkészítettek az ilyen esetekre.

Történt ugyanis, hogy a komáromi vármegyés éppen a partnereinknek szánt képeslapokat akarta feladni a postán, amikor is a magyar postai alkalmazott visszadobta neki azokat, mondván „ezt így nem lehet”. Arrogáns elutasításának oka az volt, hogy az irányítószámhoz tartozó helységnevek magyarul voltak feltüntetve, lévén, hogy olyan településekről van szó, ahol a lakosság több mint 15 %-a magyar nemzetiségű. Amikor erre hivatkozott bajtársunk, akkor egy pökhendi stílusban megtartott kiselőadást hallhatott arról, hogy „ez itt Szlovákia, itt szlovákul kell. Ha magyarul akarja írni, akkor menjen át ’magyarba’ és ott adja fel!” Hiába volt minden jogszabályra való hivatkozás, amely szerint ezeken a településeken a magyar helységnév ugyanolyan hivatalosan használt megnevezés, mint a szlovák. A szolgalelkű mameluk kötötte az ebet a karóhoz, ezzel is önként szolgálva a magyar nyelv elnyomását.

Arcáról rögvest lefagyott az önelégült mosoly, amikor a neve lett firtatva és a felettesét kérette vármegyés bajtársunk. Kénytelen-kelletlen végül oda kellett hívnia felettesét, aki először egy saláta állapotban lévő iskolai füzetet akart odaadni, mint panaszkönyvet. Hamar meggyőződött róla, hogy ez nem az a szituáció, amikor az ilyen parasztvakítás bejön, így előkerült egy hivatalos reklamációs formanyomtatvány, amibe bekerült a panasz. Várjuk a szlovák posta válaszát!
Elegünk van a mindennapossá vált jogtiprásból! Nem kérünk többet egyelőre, mint a szlovák törvények által nyújtott jogok betartását. Ez az abszolút minimum. Nem vagyunk hajlandóak se legyinteni, se meghunyászkodni az ilyen janicsárlelkű hivatalnokok láttán! Felszólítunk minden felvidéki magyart, hogy ha akárhol is korlátozzák a magyar nyelv használatában, akkor szánja rá azt az 5 percet és tegyen hivatalos panaszt! Nem kell hozzá se jogi tudás, se szónoki készség. Elég, ha kéri a panaszkönyvet és leírja, hogy nem voltak hajlandóak magyarul kiszolgálni vagy hiányzott a magyar felirat, esetleg nyomtatvány. Ha mi nem kérjük, maguktól nem fogják nyújtani mindazt, amit egyébként a törvény ír nekik elő.