A víz fogságában – a 2017-es kitörés emléktúra

A Kitörés emléktúrának minden évben vannak felvidéki vármegyés résztvevői, az idén sem volt ez másként. Következzen egy beszámoló az egyik somorjai vármegyés tollából.

“Nincs két egyforma kitörés emléktúra, mindegyik más miatt marad emlékezetes. Bátran állíthatom ezt úgy, hogy idén mindössze harmadszor vettem részt rajta.

Több újítást is hozott a 2017-es év. Ilyen volt a délelőtti indulás is, így sok helyszínt világosban láthattunk. Bár kétségtelen, hogy a túra igazi hangulatát a sötétben való menetelés adja. Mire az indulás helyszínére érkeztem vármegyés bajtársaimmal, már szép számban gyülekezett a tömeg a pesthidegkúti templomnál. Végül több mint kétszázan vágtunk neki az első szakasznak. Szikrázó napsütésben másztuk meg a Kálvária-, majd a Csúcs-hegyet. Jeges, szűk ösvény nehezítette a haladást, de cserébe pazar panorámát csodálhattunk meg. A szokásoknak megfelelően megálltunk az útba eső katonasíroknál, ahol a felolvasott visszaemlékezések elevenítették fel a kitörés eseményeit. Ezt koszorúzás illetve mécsesgyújtás követett. A „kistúra” a Széher útnál ért véget, aki viszont folytatta, azt a Szépjuhásznénál meleg gulyás várta.

Újult erővel kb. hetvenen folytattuk az utat, kíséreltük meg elérni a mányi vonalakat. Hamar magunk mögött hagytuk a fővárost, s jó tempóban haladtunk a Nagy Kopaszra. Közben megérkezett az égi áldás, s a köd is leszállt. Perbálhoz közeledve a jég borította erdei utat egyre többször a sár váltotta fel. A szántóföldeken a hirtelen jött olvadás okozta belvíz állta utunkat, így nem egyszer bokáig érő vízben gázolva tudtunk csak tovább haladni. A Békás-patak előtt valóságos mocsár várt minket, a patak pedig akkorára duzzadt, hogy lehetetlen volt az átkelés. Így a dagonyából kénytelenek voltunk visszafordulni. A „kálváriánk” itt vette kezdetét. A víz alá került szántóföldön sem lehetett tovább haladni Perbálra, így a rendezők új alternatív útvonalakat próbáltak keresni. Előbb Budajenő, majd Tinnye volt a cél, de egyik út sem bizonyult járhatónak. Ahogy 45-ben a vörösök, most a víz zárta el a kitörők útját. Utolsó lehetőségként Piliscsaba maradt, ahová végül kora reggel érkeztünk meg.

Büszkeséggel tölt el, hogy részese lehettem. A célunkat, a mányi emlékművet sajnos nem sikerült elérni, de ez csak még egy ok, hogy jövőre ismét nekivágjak. Dicsőség a hősöknek!”

pertum

Galériánkban megtekinthetőek a túrán készült képek.