Nethuszárokból és fotelforradalmárokból már van elég!

„Nekünk igazi harcosokra van szükségünk, akik hóban és fagyban is kimennek az utcára, ha kell. Akik nem csak akkor hajlandóak a nemzetért tenni, amikor éppen nincs jobb dolguk. Akik vállalják a megaláztatást és az üldöztetést. Akik edzik magukat, mert tudják, hogy testük acélosításával a nemzet védekező-képességét növelik. Akik képesek legyőzni az ego-t, és magukat egy szent cél alá rendelni. Nekünk ilyen, igaz magyar hazafiakra van szükségünk.” – hangzott Dobay Gergely beszéde, melyet az idei Trianon-felvonuláson mondott el a budapesti szlovák nagykövetség épülete előtt. Alább közöljük az egész beszédet.

„Bajtársak!

Évről-évre, amikor erre az évfordulóra készülünk, menetrendszerűen megkapjuk egyes nemzettársainktól, hogy “minek rágódunk még mindig Trianonon?”, “Már majdnem száz éve volt, úgyse lehet rajta változtatni!” vagy nemes egyszerűséggel csak azzal jönnek, hogy “ettől úgyse lesz olcsóbb a kenyér”. Gondolom mindannyitok hallott már ilyen véleményeket, amik annyira alantasak, annyira az elemi ösztönök síkján mozognak, hogy már-már nehéz rájuk bármit is válaszolni. Hiszen hogyan érvelhetne a SZÍV a GYOMORNAK? Ma mégis megpróbáltam egy kicsit a gyomor magyarságának fejével gondolkodni, azon belül is a felvidéki magyarok e rétegének bőrébe bújni.

Miért lázongunk, amikor nyugalomban élhetünk “SZLOVÁKIÁBAN”? A hűtő minden háztartásban tele van, mindenkinek jut tányéros TV, amiben még magyar programokat is nézhet munka után egy jól megérdemelt sör mellett. Már nem akarnak minket sem deportálni, sem az utcán megverni, sőt, itt-ott még magyar feliratokat is látni az utcákon. A szlovák politikusok meg? Már évek óta nem húzták elő a magyar kártyát. Békén hagynak minket és inkább a migránsokkal foglalkoznak. A két ország közt már annyira jó a kapcsolat, hogy a köztársasági elnökök már csak halászlét főzni járnak össze. Minek szítani a feszültséget egy ilyen békés időszakban?

Már-már azt gondolhatnánk, hogy a hiba tényleg a mi készülékünkben van, de nézzük csak meg közelebbről ezt az idilli állapotot!

Tele a hűtő: De mivel? A nyugati áruk drágább, mégis silányabb változataival. Disznókként etetik fel velünk Európa szemetét, amiért mi boldogan fizetünk többet, mint a jóval jobban kereső nyugati szomszédjaink.
Megpihenhetünk a munka után: De hogyan? Amikor ugyanannál a cégnél, ugyanazért a munkáért negyedannyi fizetést kapunk, mint a “sógorok”. Az EU kolonizált területeinek modern rabszolgáiként termelhetjük a profitot olyan cégeknek, akik azt rögtön ki is mentik innen. A munkalehetőségek? Azok meg természetesen kizárólag északon létesülnek a szlovák kormány döntései nyomán, mellyel tudatosan sorvasszák el gazdaságilag a déli régiókat. Inkább fúrnak át hegyeket a mi adónkból, mint hogy végre megépítsék a kelet-nyugati autópályát, az amúgy asztallap simaságú déli vidéken.

De nem baj! Ott van a TV! Azelőtt kikapcsolódhatunk, még magyar adás is van! Na, igen! Csakhogy a TV-szolgáltatók inkább tesznek bele 10 kínai csatornát is az alapcsomagba, minthogy a pár magyar adást felár nélkül elérhetővé tegyék. Az élet ilyen eldugott szegletében is éreztetni akarják velünk, hogy “ha magyar akarsz lenni, akkor fizess érte!”.

Már nem akarnak minket deportálni, csak éppenséggel a Beneš-dekrétumok alapján jogilag máig háborús bűnösöknek számítunk.

Nem vernek meg az utcán, kivéve, ha törékeny magyar egyetemista lány vagy Nyitrán. De ha így történne, akkor jobb, ha meghúzod magad, mert még a végén te állhatsz bíróság elé!

A magyar feliratok? Úgy kell megküzdenünk minden egyes betűjükért. Sajnos nem egyszer felvidéki magyar nemzettársainkkal, vezetőinkkel. Akik ahelyett, hogy egyre többet próbálnának visszaszerezni a nekünk járó jogokból, inkább azon munkálkodnak, hogy a felkínált lehetőségekből is egyre kevesebbel éljenek.
Ilyen felvidéki hétköznapok mellett engedtessék meg, hogy úgy érezzük, van még miért harcolnunk!

De idén nem csak Trianon miatt gyűltünk itt össze. Ahogy meghirdettük, most a magyar identitás és élettér védelmében is erőt kel felmutatnunk! Az elmúlt évtizedekben még soha nem volt ekkora szükség az európai nemzeti oldal erős kiállására, mint most. Olyan időket élünk, hogy az egykor csak a távol-keleti híradásokból ismert terror az európai hétköznapok részévé vált. Miközben Nyugat-Európa rettegésben éli mindennapjait, az Unió vezetői egyre tágabbra akarják nyitni a kapukat a beözönlő hódító hordák előtt. Közép- és Kelet-Európa maradt az utolsó végvár, ami még tartja magát a szárazföldi invázióval szemben. De hiába védi Toroczkai László és a magyar honvédség a déli határszakaszt, ha a Földközi-tengeren keresztül zavartalanul szivárog be kontinensünkre a szenny. Ezt a problémát Európa-szinten kell megoldani, mert közös csónakban evezünk. Ha Nyugat-Európa elbukik, Magyarországot is magával fogja rántani. Ne legyenek illúzióink, hogy mi megúszhatjuk majd. Hogy valóságtól elrugaszkodott forgatókönyv, hogy a London bridge helyett majd az Andrássy-úton ugranak ki késes terroristák a tömegbe hajtó furgonból.
Senki ne dőljön hátra nyugodtan, hogy már megvívtuk a harcunkat, mert úgymond nemzeti kormányunk van és a nemzeti radikálisok bent vannak a parlamentben! Ez mind édeskevés. Fel kell készülnünk a legrosszabbra és példát kell mutatnunk a nyugati nemzeteknek! Most még nagyobb szükség lenne egy erős magyar nemzeti oldalra, mint 2006-ban! De hol van a nemzeti oldal? Hol vannak a magyar harcosok? Az interneten? Koncerteken? Lelátókon? Esetleg kocsmában?

Attól még nem leszel harcos, hogy minden ruhadarabod ezt hirdeti. Attól még nem leszel ellenálló, ha a Facebookon naponta osztasz meg ezt hirdető tartalmakat. Nem jut előrébb a nemzet ügye attól, ha évente 10 koncertet is végigordítasz, hogy “vesszen Trianon!” vagy ugyanezt csinálod szombatonként a lelátókon. Kocsmai megmondó-emberekből, nethuszárokból és fotelforradalmárokból már van elég. Nem kérünk belőlük! Nekünk igazi harcosokra van szükségünk, akik hóban és fagyban is kimennek az utcára, ha kell. Akik nem csak akkor hajlandóak a nemzetért tenni, amikor éppen nincs jobb dolguk. Akik vállalják a megaláztatást és az üldöztetést. Akik edzik magukat, mert tudják, hogy testük acélosításával a nemzet védekező-képességét növelik. Akik képesek legyőzni az EGO-t és magukat egy szent cél alá rendelni. Nekünk ilyen, igaz magyar hazafiakra van szükségünk.

Hát álljatok fel a monitorok mögül, hagyjátok ott a kocsmákat, jöjjetek le a lelátókról és csatlakozzatok a MAGYAR ELENÁLLÁSHOZ! Lengessük meg nemzeti lobogónkat és védjük meg Magyarországot, védjük meg Európát!

Fel a győzelemre!”

Budapest, 2017.6.4.