Felvidék dalos pacsirtája válaszol – interjú Kristóf Rékával

A Kárpát-medencei magyarságot manapság kevés értelmes műsor tudja a képernyő elé szegezni, de ezen kevesek közül az egyik legkiemelkedőbb a Virtuózok. A komolyzenei műsorban fiatal tehetségek mérik össze tudásukat és mutatják meg ország-világnak, hogy koruk ellenére ott a helyük a hangversenyek pódiumain. Idén a felvidéki magyarság a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel követte a műsort, hiszen az esélyesek közt ott volt az észak-komáromi Kristóf Réka is. Az azóta abszolút nyertesnek választott énekesnőt Dobay Gergely kérdezte.

Szia Réka! Először is engedd meg, hogy gratuláljak az elért eredményedhez. Nem túlzás azt mondani, hogy egész Felvidék neked szurkolt és nagyon büszkék vagyunk rád! A Virtuózokban pár perces videókból ismerhetett meg téged a nagyközönség. Az már elsőre is mindenkinek feltűnt, hogy a tehetséghez alázat és kedvesség is társul személyedben. Mikor kezdtél el a zenével, azon belül az énekkel foglalkozni?

Első sorban szeretném megköszönni a közönség szeretetét és persze a szavazatokat. Együtt értük el a sikert. Nagyon örülök, hogy közelebb hozhattam az operát Felvidékhez. Kicsi koromtól énekelek, zongorázni hat évesen kezdtem el. A komáromi zeneiskolában Kovács Kati néni növendéke voltam, aki megszerettette velem a komoly zenét, és aki megtanított zenélni. Ma is erősen hat rám, amit nála tanultam – dallamvezetés, stílusjegyek és persze maga a játék, hiszen napmint nap kísérem magam, ahogy új darabokat tanulok. Egy énekes számára elengedhetetlen, hogy tudjon zongorázni. Az éneklésről, hangképzésrőla gimnázium utolsó évében kezdtem tanulni Balogh Rózsánál. Ő az operairodalomhoz vitt közelebb, amit addig nem nagyon ismertem.

A zenetanulás nem könnyű feladat, hosszú évek unalmasnak tűnő gyakorlása előzi meg az első sikerélményeket. Mi volt az, ami folyamatosan motivált?

Mindenképpen tanáraimat szeretném kiemelni. Ahogy Kati néni gyerekként és a nehéz pubertás években a zene szeretetére és a zenére szeretettel tanított, úgy ismertette meg velem Rózsa is az éneklés művészetét. Ahhoz, hogy végül ilyen hangokat adjunk ki magunkból bizony nyíltnak kell lenni, sokat kell foglalkozni a lelkünkkel, a gondolatainkkal. Rózsa vitt el aztán Dobi-Kiss Veronikához Győrbe, aki egészen új dimenziókat nyitott meg számomra – a szó szoros értelmében. Nem volt nehéz kitartanom a dolgos úton, hiszen minden órán rengeteget kaptam, és szerintem, ha valaki ezt megtapasztalja, már nem is tud lemondani róla.

Hogyan viseli egy család, ha valaki otthon folyamatosan fennhangon énekel? Volt, hogy már ők is „megteltek” a művészettel?

Ez egy nagyon jó kérdés, szerintem a szomszédainknak is lenne mondanivalója ezzel kapcsolatban. A Vág-híd melletti panelben, ahol felnőttem, az egyik lakásból hegedű szólt, a másikból furulya, de szerintem mi voltunk a leghangosabbak, bátyámmal felváltva zongoráztunk. Szerintem ez még mindig elviselhetőbb, mint a nyávogásom. Gyerekkorom óta a mai napig szeretek kísérletezni a hangommal. Nyávogok, nyervogok, ami kimondottan idegesítő lehet. Az okát nem tudom, de biztosan összefügg az énekléssel.

A kezdetek óta tudtad, hogy életvitelszerűen énekelni akarsz? Nem próbáltak „valami rendes szakma” felé terelni?

Azt hiszem, ez az eddigi életutamban a legszebb. A zene mindig szerves része volt az életemnek. Ha hazafelé sétáltam is énekeltem – énekelek – az utcán. Azonban sokáig nem vettem komolyan. Először közgazdaságot tanultam, nem is gondoltam rá, hogy zenét kellene tanulnom. Szerencsére visszairányítottak a helyes útra, és ezért nagyon hálás vagyok. Így teljes az életem.

Hol végezted tanulmányaidat?

A gimnázium után a Széchenyi István Egyetemen tanultam közgazdaságot, kontrollingot. Emellett pedig a Richter János Konzervatóriumban jártam énekre, érettségi utáni képzésre. Ezt követően Brémában tanultam a zeneművészetin, ahol négy év után szereztem BSc. diplomát. Most pedig a müncheni August Everding Színiakadémia mesterszakos operaénekes hallgatója vagyok. Jövő nyáron végzek.

Ki biztatott, hogy jelentkezz a Virtuózokba?

Bár én is ismertem a műsort, édesanyám örömmel követte az első két évadot. Az ő ötlete volt, hogy jelentkezzek.

A műsorban szépen sorban követték egymást az elért sikerek, amiket mindig szerényen fogadtál. A végére minden megnyerhető díjat és helyezést elnyertél. Mit jelentett számodra ez a siker?

Rendkívül fontos számomra ez a megerősítés. Színpadi lényként a legfontosabb a visszacsatolás. Nem csak a szakmai zsűri véleménye, de a nagy közönség elismerése is fontos. Ami viszont kimondottan jól esett, hogy magyar közönség előtt énekelhettem.

Kristóf Réka döntős produkciója

A személyedet bemutató kisvideókban mindig nagy szeretettel beszéltél családodról és szülőföldedről. Hogyan éled meg, hogy az életed jelenleg messze az otthonodtól éled?

Nos, igen, ezt az áldozatot tudatosan hoztam meg. Nagyon hiányzik minden otthonról, a családom, a közeg, ahol éltem. Brémában voltak magyar barátaim, magyar volt a lakótársam, volt magyar mentalitás a közvetlen környezetemben. Münchenben ez sokkal másabb. Sokkal többet dolgozom, igyekszem nem gondolni a honvágyra. A vőlegényemmel való kapcsolatom és a telefonos kapcsolattartás az otthoniakkal segít egyensúlyban tartani a lelkemet.

Hitét gyakorló keresztyén emberként okoz némi gondot a külföldön tartózkodás? Hozzá lehet szokni, hogy az Igét nem az anyanyelvén hallja az ember?

Havonta egyszer van református magyar istentisztelet minden nagyobb városban. Bár, bevallom őszintén, ritkán jutok el. Hétvégenként általában valahol énekelek vagy épp egész nap a mosással vagyok elfoglalva (erre sem jut elég időm). Ritkán jutok el templomba, ezért egyházzenét énekelni számomra kiváltképp fontos. A zene maga a csoda. Ahogy hangot adunk ki, azt felfogjuk a hallószerveinkkel – már ez is hihetetlen számomra- viszont ami méginkább ámulatba ejt, hogy milyen erősen hat a zene a lelkünkre. A művészre, de a közönségre is. Ezért ennyire felelősségteljes ez a hivatás. Minden fellépésen azon kell dolgoznunk, hogy közel engedjük magunkhoz a közönséget és együtt egy közös érzelemvilágba kerüljünk.A fellépések nagy részét őszinte imaként élem meg.

Nem olyan lánynak ismerünk, aki az egyszerűség kedvéért szlovákként mutatkozik be a körülötte élőknek. Mennyire nehéz Németországban elmagyarázni, hogy szlovák állampolgárként magyar nemzetiségű vagy?

A zenészek között általában több nemzetiséget lehet megszámolni, mint főt 🙂 A kérdésre honnan jövök, természetesen azt mondom, „magyar vagyok”. Ezt követi általában a kérdés, honnan jövök, Budapestről? Itt azt mondom, egészen pontosan a Duna mellől a szlovákiai magyar kisebbségből. Valójában sok nemzet él hasonló helyzetben a világban, ezért ez a sokoldalúság ismert. Minden barátom, tanárom tudja, hogy fontos számomra ki vagyok. A programfüzetekben mindig magyarként tüntetnek fel, bár ezt általában külön ki kell emelnem. Viszont ha jól dolgozik az ember, akkor ennek kevésbé lesz jelentősége a hallgatóság számára.

A műsor alatt rengeteg felvidéki magyar hétről-hétre szurkolt neked a továbbjutásért. Mennyit érzékeltél ebből a támogatásból?

Sajnos élőben nem sokat. Mivel épp premierre készültünk az akadémián, a fordulókat követően mindig rögtön vissza kellett jönnöm Münchenbe. Az igazság az, hogy bár becsülték a versenyen való részvételemet, természetesen a premier előnyt élvezett. A próbák előtt 4 héttel senkit nem engednek sehova. Naponta próbák vannak, így kiváltság volt számomra, hogy a rendezőnk és a zenei vezetőnk mégis elengedett. Nem volt egyszerű, naponta ingáztam Budapest és München között.
Így volt ez a finálé után is. Másnap már próbáltam Münchenben. A családommal is alig tudtunk ünnepelni. Persze rengeteg üzenetet kaptam, aminek nagyon-nagyon örültem.
Sajnos ez az óta is így van. Több felkérést kaptam, volt, amit el kellett utasítanom a németországi elkötelezettségeim miatt. Remélem, lesz lehetőségem többször otthon szerepelni.

A végére abszolút győztesként kerültél ki a megmérettetésből. Vár rád egy fellépés a világhírű Carnegie Hall-ban. Mikor kerül rá sor?

A koncert 2018. május 16-án lesz. Persze ekkor szintén egy akadémiai projektben kellene játszanom Bayreuthban. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek két helyen. Így viszont lehetőségem nyílik nem csak New Yorkban, de a bajor operaházban is fellépni. Három rendkívüli feladatból kellett választanom, ami nagy megtiszteltetés.

És ha már fellépésről van szó. Pár éve Győrben több művésztársaddal a berzétei árvaháznak gyűjtöttetek adományt. Ha jól tudom, akkor nemsokára újra jótékonysági koncertet adsz, ráadásul Felvidéken. Mit lehet erről tudni?

Szerettem volna végre itthon is igazán muzsikálni. Tanárom, Joachim Tschiedel barokkzenekarával már több koncertre felkért, s így jött az ötlet, hogy elhozzam haza az igazi régi zenét. Korhű hangszerekkel, csemballóval, historikus előadásmóddal.

György András, a somorjai lelkész örömmel invitált minket a nyári koncertsorozatukhoz. Így július 28-án Somorján, 29-én pedig Komáromban lépünk fel az Accademia di Monacoval. Händel, Vivaldi és más szerzők virtuóz darabjait adjuk majd elő.Szeretném széles körben megmutatni, mennyire jó a régi zene.

Nagyon szépen köszönöm a türelmedet és a válaszaidat! Találkozunk Somorján és Komáromban!