Meghiúsult szoboravatás

Beérett az elmúlt hetek gyűlöletkampánya, így a nemeshodosi Horthy-szobor avatása nem volt mentes a botránytól. Természetesen a „spontán tüntetők” mögött jól ismert arcok álltak.

Október utolsó vasárnapja. Folyamatosan parkolnak le az autók a nemeshodosi református templom utcájában. Felvidék minden szegletéből és még az anyaországból is érkeznek magyarok, hogy részt vegyenek az istentiszteleten. Tombol a szél, zuhog az eső, a harang szavát alig hallani, de a templomhoz érve szokatlan hangzavar kísér minden ünneplőben érkezőt. Az Isten háza előtt szedett-vedett társaság tanyázik és éktelen fütyülésbe, káromkodásba kezd, valahányszor feltűnik valaki, aki a kormányzó szobrának avatására érkezik. Jól el vannak látva, gyárilag készített transzparensek, forró védőital, de ahogy végignéz rajtuk az ember, könnyen észreveheti, hogy más is fogyott, nem csak a tea.

Miközben a „spontán tüntető aggódó hodosiak” éppen szembeszállnak a „fasiszta veszedelemmel”, Balódi László polgármester gondos karmesterként terelgeti őket, finomítja a koreográfiát. A transzparensek kiosztása valószínűleg random történt, mert az egyik megkérdezett harcos antifasisztának fogalma sincs róla, hogy ki is volt a tábláján említett Eszterházy. Természetesen a tömegből nem hiányozhat Ravasz Marián se, a HÍD-as romaügyi kormánybiztos, Ravasz Ábel apja sem. Az internetes tiltakozó akciót elindító Ravasz Mariánt anno Makovecz Imre nemes egyszerűséggel csalónak nevezte. Szépen összehordta őket a szél. Az eső meg csak esik, de sebaj, legalább gyűlik az órabér!

Eközben a templom szépen meg is telik. A későn érkezők már csak az ajtóban állva hallgathatják ifj. Hegedűs Lóránt prédikációját. A reformáció ötszázadik évfordulójának szentelt istentisztelet végén már mindenki várja a szoboravatás pillanatát. Először Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke kezd beszédet tartani, őt követi a szobrot adományozó Zetényi Csukás Ferenc, majd végül Kis-Csáji Julianna tiszteletes asszony. A lelkésznő arcán az összegyűltek támogatása ellenére is meglátszik az elmúlt hetek támadásainak nyoma. Mély, szomorú hangon közli a gyülekezettel, hogy az egyházi vezetés döntése miatt a szobor felavatása jelen idő szerint elmarad. Megtehetnék, hogy dacolva az zsinati döntéssel felállítják a szobrot, de ők (szemben az ellenzőkkel) a békét választják. Bizodalmának ad hangot, hogy még eljön az az idő, amikor a kormányzó szobra méltó helyére kerül a nemeshodosi református templomkertben. Biztosítja a jelenlévőket arról, hogy amíg szolgálatát teljesíti a faluban, addig a szobor a parókia területén marad. A jelenlévők csalódottságát a bizakodás váltja fel, mert bár kint újra rázendítettek, idebent újabb szobrok felavatásáról esik szó. Szóba jön Dunaszerdahely és Vörös Szabolcs önkormányzati képviselő felajánlása kapcsán, Dunamocs is. A nap zárásaként felcsendül a Himnusz, mely elemi erővel tölti meg a templomot. Talán a csalódottság és az elfojtott düh szól a torkokból, de ilyen himnuszéneklést ritkán hallani felvidéki templomban.

A szél meg csak fúj. Fújja az őszi leveleket, lengeti a magyar zászlót és elfújja azt a sok mocskot, melyet egyesek órákon keresztül szórtak ránk. Vasárnap, a nemeshodosi református templom előtt, istentiszteletünk alkalmából.