Becsület Napja Felvidéken

Második alkalommal emlékeztünk meg szűk körben a budai kitörés hőseiről Felvidéken. A szovjet ostromgyűrűből kitörő magyar és német katonákra való megemlékezést már évtizedek óta üldözi a hatalom, ám a megemlékezőket ez sem tarthatja vissza.

Sok éve hatalmas médiahisztéria és politikai ellenszél övezi a budapesti kitörés kapcsán szervezett megemlékezéseket. Míg a kilencvenes években a média démonizálása, addig a 2000-es évek elején ellentüntetések és politikai hangulatkeltés övezte a rendezvényt. Az elmúlt években pedig a teljes ellehetetlenítéssel kellett szembeszállnia azoknak, akik a szovjet ostromgyűrűből kitörő magyar és német katonákra, önkéntesekre és civilekre szerettek volna megemlékezni. A Becsület Napjaként elhíresült megemlékezés betiltását legutóbb Orbán Viktor személyesen ígérte meg egy zsidó szervezet vezetőjének.

Mindezek ellenére az csonkaországi rendezvények mellett idén már második alkalommal égtek az emlékezés lángjai Felvidéken. Az első felvidéki Becsület Napját Szencen szervezte a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. A nyilvánosan meg nem hirdetett rendezvényen a résztvevők egyben visszaemlékeztek a II. világháború környékbeli harci eseményeire is.

Az akkor megkezdett hagyományt idén Észak-Komáromban folytatták, ahol a vármegyések szűk körben, a nyilvánosságot ismét kizárva hajtottak fejet a hősök emléke előtt. A református temetőben található méltatlan, ámde egyetlen, komáromi II. világháborús síremléknél február 3-án gyúltak fáklyák, hogy jelképezzék, a hősök szellemisége ma is bennünk ég.

A megemlékezés elején Cseh Tamás Széna tér című dala csendült fel egy vármegyés lány tolmácsolásában és idézte a megjelentek elé az akkori eseményeket.

Ezek után Dobay Gergely, a HVIM felvidéki társvezetője szólt az összegyűltekhez. Beszédében kifejtette, hogy a Becsület Napja nem pusztán egy történelmi eseményről való megemlékezés, nem valamilyen ideológia melletti kiállás, ennél sokkal több. Ezen a napon hősiesség megtestesüléséről emlékezünk meg. Arról a heroizmusról, mely legyőzi az életösztönt és képessé teszi az embert arra, hogy az életét áldozza egy célért. Ez a halált megvető idea az, ami a legnagyobb veszélyt jelenti bármely elnyomó rendszer számára. Dobay szerint ez a legfőbb oka annak, hogy a mindenkori rendszer el akarja lehetetleníteni a megemlékezést és magát a kitörést évről-évre cikkek tömkelegével próbálják bemocskolni.

A felvidéki szónok után Incze Béla, a mozgalom társvezetője mondott beszédet. Szerinte egy ilyen megemlékezés nem a létszámtól lesz jó vagy rossz, hanem attól, hogy vannak-e olyan hazafiak, akik még mindig őrzik a lángot. Beszámolt az elmúlt év szövevényes jogi harcairól, melyből végül győztesen kerültek ki, így idén február 10-én, hosszú évek óta először, zavartalanul kerülhet megrendezésre Budapesten a Becsület Napja.

A beszédek után a síremlékhez koszorút helyeztek és elénekelték nemzeti imádságunkat is.
Míg a felvidéki megemlékezés tartott, két komáromi vármegyés a Kitörés Emléktúrán vett részt, ahol a hősök nyomdokain teljesítették a 60 km-es távot.