Szomolai Tibor: A klán
Levágott fej egy belvárosi virágágyásban, disznókkal feletetett hullák, robbantások, kivégzések, nyilvános nemi erőszak, majd halomra lőtt gengszterek. Ez nem egy amerikai kasszasiker beharangozó jelenetei, hanem a 90-es évek csallóközi valósága. Ez Dunaszerdahely.

Hosszú fekete kabát és vastag aranylánc, a csallóközi maffia védjegyei (balról a harmadik Pápay Tibor)
Ha Dunaszerdahely, akkor maffia. Ha Mečiar-korszak, akkor privatizációnak csúfolt szabadrablás. Ez a két tényező határozta meg a csallóközi emberek 90-es éveit. A sokat ígérő fordulat és a fejünk felett, nélkülünk eldöntött szétválás hiú ábrándjai helyett lassan a rettegés kora köszöntött a vidékre. Miközben az előző rendszer átmentett emberei az új rendszer nyújtotta lehetőségek kiaknázásán dolgoztak, a maffia gyorsan utat tört magának. A Csallóköz központjának számító Dunaszerdahelyen a Moszkvából visszatért aranyifjú Vida Tamás és a birkózóival megerősített Sipos Milán virágzó alvilági életet teremtett maga körül. Az akkor még szárnyait bontogató, általuk erőemberként alkalmazott Pápay Tibor még csak tanulta a „szakmát”. Az őt felfedező gengszterek még nem sejthették, hogy az intelligenciájának hiányát brutalitással pótló izomagy, egyszer majd az életükre tör és soha nem látott terror veszi kezdetét.

Mikuláš Černák (bal szélen) minden főnökök főnökének születésnapja a Markíza TV közvetítésében. Jobb szélen Pápay Tibor.
Ezt a zavaros kort mutatja be Szomolai Tibor legújabb műve, a Klán. A regényszerűen megírt történeten keresztül megismerkedhetünk a rendszerváltást követő évek zűrös politikai viszonyaival. A korral, amikor népszavazás nélkül döntöttek az ország szétválásáról, amikor a titkosszolgálat emberei elrabolták a saját köztársasági elnökük fiát, majd az eset kiszivárgása után elnöki amnesztiát kaptak. Itt semmi nem volt szent. Sem az állami vagyon, sem pedig egy koronatanú kapcsolattartójának élete. Szabadon ment a rablás, kormányzati támogatással. Az újságírók? Őket elhallgattatták a maffia emberei.
Aranykora volt ez a bűnnek, melyben a Mečiar-kormányt olyan szürke eminenciások szolgálták, mint Ivan Lexa. Ami az amerikaiaknak Al Capone volt, az Felvidéken Sýkora, Černák és Pápay Tibor „Papa Joe”. Míg a fehér galléros privatizőrök máig élvezik összeharácsolt vagyonukat, az ő piszkos munkájukat elvégző maffiózók közül már szinte alig találni olyat, aki még életben lenne. Robbantások, kivégzések némították el őket, az utolsókat pedig a csótfai agyagos föld fedte el.
CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK! Helyszínelési felvételek a Fontánában történt mészárlásról.
A könyv csallóköziek számára roppant érdekes, ugyanis számos hallomásból ismert rémtörténet elevenedik meg benne. A szemünk láttára áll össze a kép, hogyan is fajulhattak idáig az események és milyen kapcsolat volt (van?) a politikai élet és az alvilág közt. A nem Csallóközben születettek számára egy eddig ismeretlen világ tárul fel, mely nem a tengeren túl 30-as éveit mutatja be, amikor jól öltözött maffiózók irtották egymást dobtáras géppuskákkal, hanem hosszú fekete kabátos, arany-nyakláncos izomagyak gyilkolták halomra riválisaikat a lehető legkevésbé romantikus módon.
„Maffia és politika a Felvidéken”, ez a könyv alcíme, mely a jelenkori események tükrében két évtized távlatából soha nem tűnt még ennyire aktuálisnak. Akit érdekel a könyv témája és annak esetleges jelenkori párhuzamai, az látogasson el az idei Felvidéki Magyar Szigetre, ahol a szerző egy dedikálással egybekötött előadást tart majd!
A 409 oldalas könyv több mint egy klasszikus maffiaregény, alapos kutatómunka, személyes tapasztalatok és interjúk sora teszi értékes kortanulmánnyá, mely nem hogy csökkent az élvezeti értékén, inkább növeli azt. Úgy olvasni a borzalmakat, hogy tudjuk, mindezek alig pár kilométerre tőlünk a mi éltünk alatt történtek, különös borzongással fejeli meg az olvasási élményt. Terjedelme ellenére egy pár nap alatt kivégezhető, izgalmas, letehetetlen könyv.
Vélemény, hozzászólás?