Szomolai Tibor: A klán

Levágott fej egy belvárosi virágágyásban, disznókkal feletetett hullák, robbantások, kivégzések, nyilvános nemi erőszak, majd halomra lőtt gengszterek. Ez nem egy amerikai kasszasiker beharangozó jelenetei, hanem a 90-es évek csallóközi valósága. Ez Dunaszerdahely.

Ha Dunaszerdahely, akkor maffia. Ha Mečiar-korszak, akkor privatizációnak csúfolt szabadrablás. Ez a két tényező határozta meg a csallóközi emberek 90-es éveit. A sokat ígérő fordulat és a fejünk felett, nélkülünk eldöntött szétválás hiú ábrándjai helyett lassan a rettegés kora köszöntött a vidékre. Miközben az előző rendszer átmentett emberei az új rendszer nyújtotta lehetőségek kiaknázásán dolgoztak, a maffia gyorsan utat tört magának. A Csallóköz központjának számító Dunaszerdahelyen a Moszkvából visszatért aranyifjú Vida Tamás és a birkózóival megerősített Sipos Milán virágzó alvilági életet teremtett maga körül. Az akkor még szárnyait bontogató, általuk erőemberként alkalmazott Pápay Tibor még csak tanulta a „szakmát”. Az őt felfedező gengszterek még nem sejthették, hogy az intelligenciájának hiányát brutalitással pótló izomagy, egyszer majd az életükre tör és soha nem látott terror veszi kezdetét.

Ezt a zavaros kort mutatja be Szomolai Tibor legújabb műve, a Klán. A regényszerűen megírt történeten keresztül megismerkedhetünk a rendszerváltást követő évek zűrös politikai viszonyaival. A korral, amikor népszavazás nélkül döntöttek az ország szétválásáról, amikor a titkosszolgálat emberei elrabolták a saját köztársasági elnökük fiát, majd az eset kiszivárgása után elnöki amnesztiát kaptak. Itt semmi nem volt szent. Sem az állami vagyon, sem pedig egy koronatanú kapcsolattartójának élete. Szabadon ment a rablás, kormányzati támogatással. Az újságírók? Őket elhallgattatták a maffia emberei.

Aranykora volt ez a bűnnek, melyben a Mečiar-kormányt olyan szürke eminenciások szolgálták, mint Ivan Lexa. Ami az amerikaiaknak Al Capone volt, az Felvidéken Sýkora, Černák és Pápay Tibor „Papa Joe”. Míg a fehér galléros privatizőrök máig élvezik összeharácsolt vagyonukat, az ő piszkos munkájukat elvégző maffiózók közül már szinte alig találni olyat, aki még életben lenne. Robbantások, kivégzések némították el őket, az utolsókat pedig a csótfai agyagos föld fedte el.

CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK! Helyszínelési felvételek a Fontánában történt mészárlásról.

A könyv csallóköziek számára roppant érdekes, ugyanis számos hallomásból ismert rémtörténet elevenedik meg benne. A szemünk láttára áll össze a kép, hogyan is fajulhattak idáig az események és milyen kapcsolat volt (van?) a politikai élet és az alvilág közt. A nem Csallóközben születettek számára egy eddig ismeretlen világ tárul fel, mely nem a tengeren túl 30-as éveit mutatja be, amikor jól öltözött maffiózók irtották egymást dobtáras géppuskákkal, hanem hosszú fekete kabátos, arany-nyakláncos izomagyak gyilkolták halomra riválisaikat a lehető legkevésbé romantikus módon.

„Maffia és politika a Felvidéken”, ez a könyv alcíme, mely a jelenkori események tükrében két évtized távlatából soha nem tűnt még ennyire aktuálisnak. Akit érdekel a könyv témája és annak esetleges jelenkori párhuzamai, az látogasson el az idei Felvidéki Magyar Szigetre, ahol a szerző egy dedikálással egybekötött előadást tart majd!

A 409 oldalas könyv több mint egy klasszikus maffiaregény, alapos kutatómunka, személyes tapasztalatok és interjúk sora teszi értékes kortanulmánnyá, mely nem hogy csökkent az élvezeti értékén, inkább növeli azt. Úgy olvasni a borzalmakat, hogy tudjuk, mindezek alig pár kilométerre tőlünk a mi éltünk alatt történtek, különös borzongással fejeli meg az olvasási élményt. Terjedelme ellenére egy pár nap alatt kivégezhető, izgalmas, letehetetlen könyv.