Szívhez szóló hagyományok

A békési Palmetta zenekar alapító dobosával, Kima Norberttel a Felvidéki Magyar Sziget után beszélgettünk az együttes alapításáról, jelenéről és jövőjéről.

Szent Korona Rádió: Kérlek, mutasd be a zenekart azoknak, akik még nem ismerik! Magyarország egyetlen hagyományőrző népi rock zenekaraként definiáljátok magatokat. Ez mit jelent?

Kima Norbert: Sokan ismerik már a Palmetta zenekart, sokan persze még nem. Egy tízéves együttesről beszélünk, nyilván van még tennivaló. Aktív évek voltak ezek, öt nagylemez van mögöttünk, egy koncert DVD és háromszáz élő fellépés. A zenekaron belül háromféle produkciót működtetünk. Elindultunk a hagyományőrző népi rockból, de mára már van akusztikus produkciónk és népi gyerekműsorunk is. A hagyományőrző népi rock azt jelenti, hogy ebben a felfogásban, ahogy mi dolgozzuk fel a népdalokat így, ilyen formában és zenekari felállásban nem csinálja senki más Magyarországon, és korábban sem volt rá példa tudtunkkal. Sok zenekar használ fel népdalokat vagy tesz népdal-elemeket a zenéjébe. Ezeket általában folk- vagy világzenei stílusnak nevezik, a népi hangszerek, pl. hegedű, furulya, duda, tekerőlant stb. valamilyen szinten ezekben a produkciókban megjelennek. Viszont nálunk a népi hangszerek nem jelennek meg, ettől lesz még mindig egyedi a csapat. Egy alap rockzenei felállással játszunk, a népdalokhoz pedig nem nyúlunk hozzá, hagyományában, nyelvezetében meghagyjuk. Erre “rátesszük” a néptáncokat tájegységek szerint.

Szkr: Hogyan indultatok?

KN: A történet nagyon régre vezethető vissza. 1999-ben az előző zenekarommal összehoztunk egy ilyen dalt. Akkor jött az ötlet, milyen jó lenne egy népdal-metál produkciót megvalósítani. Akkor ezt még így hívtuk. Fiatalok voltunk, én mindössze 21 éves. Ez a fellángolás azonban akkor még hamar véget ért. 2008-ban értünk el oda, hogy valóra váltsuk. Úgy gondolom, életkorban ehhez meg kellett érnünk, ez egy komoly munkát igénylő produkció. Az első maxi lemezt még trióban készítettük.

Szkr: Ahogy említetted, öt nagylemezetek is van. Mi alapján válogattátok össze a dalokat?

KN: Az említett első bemutatkozó lemez három számot tartalmazott és persze már itt kezdődött a válogatás, gondolkodás, mi szerepeljen rajta. Rá került a Tavaszi szél vizet áraszt…, mivel ez egy alaptétel és mindenki ismeri. E mellett viszont mindig is cél volt kevésbé elterjedt népdalokat megjelentetni, hogy épp általunk ismerjék meg azokat. Ez a gondolatmenet azóta is megmaradt: legyen mindenki által ismert és szinte teljesen ismeretlen dal is a lemezen. Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy mi, magyarok vagyunk a világ egyetlen olyan nemzete, akinek máig több mint 200.000 népdalunk van feltárva. Van miből válogatni, hisz az egész Kárpát-medence területéről merítünk.

Szkr: Működik a dolog?

KN: A visszajelzésekből biztosan tudjuk, hogy sok ember tényleg miáltalunk ismert meg népdalokat. A Palmetta munkássága miatt kezdtek el nagyon sokan – főleg gyerekek – néptáncot vagy népi énekeket tanulni. Jó páran fordultak a népzene műfaja felé, mi voltunk az ugródeszka nekik. Azóta is kapcsolatban vannak az autentikus népzenével és néptánccal, az ősi magyar hagyományokkal, a gyökereinkkel. Ha most itt befejeznénk ezt a történetet, azt mondhatnám, hogy már csak ezért is megérte létrehozni ezt a produkciót.

Szkr: Érdekelne az alkotás folyamata. Választottatok egy népdalt, a zenekar összes tagjának tetszik. Mit csináltok ezután?

KN: Az eddigi öt lemeznél az volt a bevett szokás, hogy a próbákon, amelyek nálam zajlanak, a zenész csapat elkezdi szépen feldolgozni a közösen kiválasztott dalokat. Ez főleg a gitárosok munkája, ők kottázzák, akkordozzák le, megírják a gitár riffeket. Ezekre a zenei vázlatokra teszem rá aztán a dobokat. Miután megvan a dal szerkezete, rátesszük a népdalt. Így áll össze fokozatosan. Egy 13 dalos lemeznél ez legalább egy-másfél éves munkát jelent. A most készülő új lemezünknél, amely a zenekar tízéves jubileumi nagylemeze lesz és idén októberben fog megjelenni, ez megváltozott. Ezúttal a basszusgitárosunk, Boros Béla írja meg teljes egészében a dalokat a közös kiválasztás után. Ez lesz az első albumunk, ami így készül, egy más stílusú, de mégis egy Palmettás stílusjegyekkel rendelkező lemezt fognak kapni kedves rajongóink. Talán elmondhatom, hogy tíz év után most találtuk meg igazán a zenei stílusunkat és helyünket a zenei palettán. Mindig kritikusok vagyunk magunkkal szemben, de most azt érezzük a hamarosan megjelenő dalaink kapcsán, hogy nagyon “átjönnek”.

Szkr: Engedd meg, hogy egy kicsit haza beszéljek: hogy éreztétek magatokat a Felvidéki Magyar Szigeten?

KN: Nekünk ez a rendezvény abszolút a szívügyünk. Most voltunk ötödik alkalommal nálatok és ráadásul két külön koncertet is adtunk, a legkisebbek és legnagyobbak örömére egyaránt. Hozzátok mindig hazajárunk. A turnébuszban és a szállásokon sokat beszélgetünk, van rá idő bőven. Ilyenkor mindig megbeszéljük, melyik koncert milyen, hol hogyan fogadnak a szervezők. Ahogy közeledett a Felvidéki Magyar Sziget, ezt mondtuk: végre, megint hazamegyünk egy kicsit! Ez nem azt jelenti, hogy a többi koncert ne lenne jó, de a tietek, nemzeti rendezvény lévén mindig is szívügyünk lesz.

Szkr: A közönség szemmel láthatóan várta a koncerteteket, gondolom utána se volt könnyű tőlük “megszabadulni”.

KN: Eleve, ahogy ti, mint szervezők fogadtok minket, az a tízes skálán tíz, plusz a csillag. Tényleg nagyon érezzük a törődést, a közönség részéről nem különben. A koncert után lejöttem a színpadról, el akartam menni az árusító standunkhoz. Nem tudtam, mert mindenkivel beszélgetni, fotózkodni „kellett”, lemezeket dedikáltunk. Amire odaértem, már rég összepakolták a standot. Ismét új élményekkel jöttünk haza és hatalmas töltetet adott nekünk ez az egész rendezvény. Csak jót tudok mondani az idei Felvidéki Magyar Szigetről és persze a korábbiakról is. Szurkolok nektek, hogy a jövőben is megvalósuljon ez a rendezvény!

(Somorjai Attila – Underground – Szent Korona Rádió)