Garam völgyétől a Dunajecig – lengyel-magyar bajtársi túra a Pieninekben

Lengyel és magyar hazafiak emlékeztek meg Trianonról a Lengyelországhoz csatolt magyar vár tövében, Nedecváron. A megemlékezést egy túrával kötötték össze, amely a lengyel nemzeti radikalizmus mártírja, Jan Mosdorf előtt tisztelgett.

Hatodjára indultak északnak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai, hogy csatlakozzanak lengyel bajtársaikhoz. Hatodik alkalommal került ugyanis megszervezésre az ONR Podhale által indított kezdeményezés, amely a Lengyelországhoz csatolt szepesi részen emlékezik meg a vidék magyar múltjáról. Míg más elcsatolt részeken az utódállamok próbálják eltörölni a szerzett terület magyar múltját, addig Lengyelországban gondozzák a magyar sírokat és utcákat neveznek el a Salamon családról vagy Szalay Józsefről.

A Garam völgyében haladva a vármegyések első megállója Garamszentbenedek volt, ahol megcsodálhatták a bazilikát és a hozzá tartozó kolostort is. Szemfüles látogatók a kolostor udvarán még azt a helyet is megtalálhatják, ahonnan az utolsó magyar király, IV. Károly koronázásához vittek földet.

Folytatva útjukat a Garam mentén elérkeztek Saskő várához. A Revistyével szembeni oldal álló várrom az utóbbi években sokat szépült. Szemmel látható a különbség a tavalyi látogatásukhoz képest.

Ezután az Alacsony-Tátra felé vették az irányt, hogy a vacsorát az Ördöglakodalma-hágóban költsék el, ahol a naplemente szolgáltatott hangulatfényeket. Egy rövid kézsmárki kitérő után a Magas-Tátra keleti hegylábán keresztül értek el a jelenlegi szlovák-lengyel határhoz. Átkelve a Dunajecen üdülőtelepüléseken keresztül jutottak el Jaworkiba, ahol már várták őket lengyel bajtársaik.

Másnap reggel indult a 15. alkalommal megrendezett Jan Mosdorf emléktúra (Rajd Jana Mosdorfa), mellyel az ONR mártírjára emlékeztek. Jan Mosdorf a 30-as évek kiemelkedő nemzeti radikális mozgalmára volt, aki az ONR megalapításában is részt vett. Lengyelország német megszállása után illegalitásba vonult és aktív szerepet vállalt a lengyel fegyveres ellenállás szervezésében. 1940-ben a Gestapo letartóztatta, majd több ONR-taggal együtt Auschwitzba küldte, ahol 1941-ben kivégezték.

Reggel hétkor indult útnak a társaság, hogy egy keskeny szurdokvölgyön keresztül kapaszkodjon a Pieninek legmagasabb csúcsa felé. A Wysokára (1050 m) felérve gyönyörű panoráma nyílt. Egyszerre lehetett látni a Magas-Tátra bérceit, a Dunajec kanyargó szalagját és a Pieninek jellegzetes hegyét, a Korona-hegyet.

Innen leereszkedve hegyi legelők és fenyvesek egymást váltó során vezetett útjuk, mindvégig a jelenlegi határt követve. A 25 kilométeres távhoz több, mint 1000 m szintemelkedés társult, így a nap végére kellemes fáradtsággal értek a szállásra a túrázók.

Egy rövid pihenő után útnak is indultak Nedecvárra, hogy a vár utolsó magyar tulajdonosainak, a Salamon családnak sírkertjében hajtsanak fejet. Az időközben leszállt sötétség ellenére is felemelő érzés volt, ahogy a lengyelek által szépen rendben tartott sír előtt állhattak. Míg lengyel bajtársaink gyertyákat és koszorút helyeztek el a sírnál, a többiek Miatyánkot és rózsafüzért imádkoztak.

Nedecvárról visszaérve a szokásos lengyel vendéglátás várta a miskolciakkal kiegészült társaságot. Másnap mindenki korán útnak indult, hiszen még hosszú út állt előttük. A vármegyések hazafelé menet megálltak a Magas- és az Alacsony-Tátrában is, így egészen furcsa érzés volt a 380 km-es út után Csallóköz sík vidékére visszatérni.