Nem várt tömeg a Selmeci Őrjárat Emléktúrán

A szervezőket is meglepte a tömeg, amely augusztus 29-én gyűlt össze a felvidéki Bacsófalvi-tó partján a II. Selmeci Őrjárat Emléktúrán. Közel száz ember vett részt a túrán, hogy a selmeci diákság hősies kiállása előtt tisztelegjen.

Második alkalommal szervezte meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet a Selmeci Őrjárat Emléktúrát, amelyre a tavalyi év után háromszor annyi résztvevő jött el. A túra célja, hogy a HVIM által életre hívott Hadak Útja túrasorozat szellemiségét követve, egy kevésbé ismert történelmi eseményről emlékezzen meg.

A Károlyi-kormány politikája és az őszirózsás forradalom kiszolgáltatott helyzetbe juttatta a Magyarországot. A védtelen ország láttán a környező népekben kapzsiság gerjedt, melyet tápláltak az antant hatalmak megnyilvánulásai is. Nehéz helyzetbe került Selmecbánya lakossága 1918-ban. Bár a város magyar fennhatóság alatt szeretett volna maradni, az előrenyomuló cseh csapatok és az egyre erősödő cseh-szlovák nemzeti mozgalom fokozott veszélyt jelentettek. A selmeci akadémia hallgatói ebben a szorongatott helyzetben habozás nélkül jelentkeztek, hogy rendvédelmi szerepet töltsenek be a városban és környékén. Több környékbeli lázadást is sikeresen levertek, mely során két hallgatótársuk hősi halált halt.

1918. november 7-én Nagysápon Baumerth Károly erdőmérnök-hallgatót, nemzetőrt, helyi zendülők verték agyon. Hurtay György és Zámbor Pál erdőmérnök-hallgatók egy korponai zendülés leverése során sebesültek meg. Az olasz fronton korábban vitézül küzdő Hurtay György december 2-án belehalt sérüléseibe.

A szolgálatkész diákság nem csak a környék rendjének fenntartásában vett részt, nekik köszönhetjük a főiskola felbecsülhetetlen értékű könyvtárának és egyéb eszközeinek kimenekítését is. A csehszlovák csapatok előrenyomulása következtében küszöbön állt Selmecbánya tüzérségi támadása, ezért a városvezetés az akadémia és a hiavatalok evakuálásara adott parancsot. Miután minden mozdíthatót bevagoníroztak és elindítottak Budapest felé, a selmeci diákoknak sem maradt más választásuk, mint nehéz szívvel búcsút venni az alma matertől és Selmecbányától.

A túrával az Ő szolgálatkészségük előtt hajtottak fejet, ápolva az elesett hősök emlékét:

Baumerth Károly (1898-1918)
Hurtay György (1892-1918)

Presente!

A résztvevők a vezetett túra során megismerkedhettek a környék történelmével, természeti értékeivel és a selmeci bányászat fennmaradt emlékeivel. A környék bükkösei máig őrzik a több száz éves csatornarendszer maradványait, melyekkel a bányatavakba gyűjtötték az esővizet, hogy aztán bányagépeket hajtsanak meg vele. A faragott kőből rakott csatornákat és átereszeket bár benőtte a moha, a figyelmes túrázó mégis rájuk bukkanhat az erdők mélyén.

A túra több bányatavat is érintett, melyek ma már az UNESCO világörökségének részét képezik. Az emléktúra és egyben a Selmeci-hegység legmagasabb pontjának számító Szitnya (1009 m) csúcsán máig áll a Koháryak által a 18. században épített kilátó. Ez a kilátó szolgált egykor a Magyarországi Kárpát Egyesület Szitnya Osztályának törzshelyeként, melyet a magyar túramozgalom ikonikus alakja, Téry Ödön alapított. A kilátó alatt üzemelő turistaházban minden túrázó megpihent, élvezve a Monarchia-beli fürdőhely, Vihnye sörfőzdéjének termékeit.

Elhagyva a csúcsot Szitnya várának romjaihoz vezetett a túra útvonala. A vár eredetét a történészeknek máig nem sikerült megfejteniük, a helyiek szerint a vár mindig is ott volt. A legenda szerint bányamanók és tündérek hordták össze a köveket, hogy ott őrizzék a hegyek kincsét, az aranyat és az ezüstöt. Amit biztosan tudunk, hogy a vár kedvelt búvóhelye volt Balassa Menyhárt rablólovagnak, akik ugyanolyan hévvel irtotta a törököt, mint amilyen odaadással fosztogatta a királyi vámszedőket és a pénzverdék szállítmányait.

Ma már csak mohával benőtt kőkupac az egykor szebb időket megélt erődítmény, nem vigyázza már belőle magyar tekintet a völgyek lakosságát. Ki tudja, mikor visszhangoztak ennyi magyar szót falai, mint most, a túra során.

A Bacsófalvi-tóhoz visszatérve a túrázók átvehették emléklapjaikat és kitűzőiket. A szervezők bíznak benne, hogy jövőre is új rekordot dönt majd a résztvevők száma és minél több emberhez jut el a selmecbányai diákok szolgálatkészségének története.